STEPHEN KING

Ász tanácstalan volt. Annyit tudott csupán, hogy az a nagy kék fényesség, amire ébredt, az
még benne ragyog.
S annyit látott, hogy az a telek, amelyiken a Papa Gallérja állott, az üres máig. Gyom veri
fel, szenes végű deszkák tornyosulnak rajta. Üvegcserép villogása vakította a verőfényben. Sok nézegetnivaló
nem akadt itt, Ász azért átsétált az utca túlsó felére. Onnan látta, hogy emitt két zöld
napvető borul egy bolt fölé.
HASZNOS HOLMIK
- ezt olvasta a ponyvája lefegőjén. Miféle bolt az ilyen? Ász elsétált arra, és még egy pillantást
vetett nagybátyja turistakelepcéjének romjaira. Ezt sem takarítja el senki, állapította meg. Az
ajtón meglátta a
SEGÉDET KERESEK
táblát, de el sem olvasta jóformán. Nem tudta, mi végre tért haza Castle Rockba, de semmiképpen
sem segédi állásra.
A kirakatban látott értékesnek tetsző holmit többfélét - ott nem hagyja, ha valami vastag pali
házában tesz éjjeli látogatást. Sakk-készlet, forró égövi állatok faragott figuráival. Fekete gyöngysor
nyakbavaló. Ász értékesnek ítélte, bár a gyöngyök lehettek talmiak. Ebben a tetűfészekben valódi
gyöngysorra nem telik senkinek. Szép munka amúgy, nem is lehet megmondani, hogy hamisítvány.
Aztán...
Ász a gyöngysor mögé állított könyvre hunyorgott. Félig nyitva állították az élére, hogy a
táblája jól látható legyen. Két árnyalak állt rajta, éjjel, hegygerincen. Az egyiknek csákány volt a
kezében, a másiknak ásó. Úgy tetszett, éppen munkához látnának. Új-Anglia elásott kincsei volt a
könyv címe, s a szerző nevét a cím alá nyomtatták, igen apró betűkkel.
A Reginald Merrillt.
Ász odalépett a boltajtóhoz, és próbálta a kilincsét. Az ajtó könnyen nyílott, s a csengő
csöndült fölötte. Merrill, az Ász belépett.
- Nem - mondta, amikor Mr. Gaunt bevette a könyvet a kirakatból, és a kezébe adta. - Nem
ezt láttam. Másikat vehetett be.
- Ez az egyetlen könyv a kirakatomban - bizonykodott Mr. Gaunt. - Nézze meg, ha nem hiszi.
Ásznak lett volna kedve megnézni, de csak egy csalódott sóhajtásra futotta az erejéből. - Elhiszem.
Robert Louis Stevenson A kincses sziget-ét tartotta a kezében. Értette is már, miért tévedett.
A Papa járt az eszében, azért. Nagyobb tévedése persze, hogy visszatért Castle Rockba. Mi a lófaszt
keres itt?
- Érdekes kis bolt amúgy, csak énnekem mennem kell. Majd legközelebb benézek, Mr....
- Gaunt - segítette ki a boltos, és a kezét nyújtotta. - Leland Gaunt.
Ász kezét mintha elnyelte volna Gaunt keze. Mintha áram ütötte volna, és a feje megtelt
megint a kék fényességgel. Csakhogy most lobbanó villám volt a kékje.
Vaksin, remegő térddel szabadult a kézfogásból. - Mi volt ez? - suttogta.
- Ha jól tudom, figyelemkeltésnek nevezik - válaszolta Mr. Gaunt nyugalmasan. - Azért figyeljen
rám, Mr. Merrill.
- Honnan tudja a nevemet? Nem is mondtam!
- Ó, ismerem én magát - nevetgélt Mr. Gaunt. - Nemcsak ismerem. Vártam is.
- Hogyhogy? Magam se tudtam, hogy jövök, amíg be nem vágódtam a verdába.
- Egy pillanat türelmet.
Gaunt a boltajtóhoz lépett, lehajolt, felvett egy falnak támasztott táblácskát, majd benyúlt a
függöny mögé, és kicserélte a táblát a
- 157 -
10