STEPHEN KING

ehetett” és sürgős lett neki a retyó. Haha! Én meg éltem az alkalommal, és benéztem a nyitva felejtett
íróasztalába. Ilyen hanyagság nem vallott őrá, de most félt alighanem, hogy betojik. Egyetlen
érdekes dolgot találtam csupán - de az egetverően érdekes volt. Térképnek néztem. Keresztet is találtam
rajta egy csomót, de az egyik - amelyik ezt a helyet jelölte, az vörös kereszt volt. A térképet
visszatettem a helyére, mire a Papa előkerült - nem is sejthette, hogy belenéztem. Aztán, hogy meghalt,
kijöttem ide, és előástam ezt a kekszesdobozt. Kétszázezer dollárnál több volt benne, Ász! Azért
ne búsulj, mert mutyizok én veled - tessék, itt a téged illető rész. Üdvözöllek városunkban, Ász-
Kalap!
ALAN PANGBORN Castle járás seriffje
Ui.: Szóból ért az okos. Ismered a régi szólást: ki mit talál, az övé. Azért ha megpróbálsz a
bácsikád pénze miatt a nyakamra járni, új segglukat fúrok rajtad, és a fejed beletömöm.
Bennem megbízhatsz.
A. P.
Ász zsibbadt ujjai eleresztették a levelet, és a kisebbik boríték után kaptak.
A borítékból egydolláros esett ki.
Tessék, itt a téged illető rész.
- Te tetves! - suttogta Ász, és remegve kapta föl a dollárt. Üdvözöllek városunkban, Ász-
Kalap!
- GECILÁDA! - bődült el, s úgy érezte, a torkában megszakadt valami. A visszhang távolról
válaszolt: ...áda ...áda ...áda...
S már tépte volna össze a dollárt, de leállította magát. - Nono. Nem úgy verik a cigányt.
Jó lesz ez még. Kiforgattad a Papa utolsó élő rokonát a törvényes örökségéből? Na, szép.
Akkor tiéd lesz az utolsó dollárig! És Ász már azt tervelte, hogyan. Kiheréli a tetvest a bicskájával,
és benyomja a tökei helyére az egydollárost.
- Ha egyszer annyira kell a pénz, seriffem... - mélázott Ász. - Akkor a tiedé lesz. Megkapod.
Oda se basszál.
Föltápászkodott, és megindult a kocsinak, szokásos vagány sétájával, talán támolygóbban.
De a domboldalban már rohant.
HARMADIK RÉSZ
Nincs maradás
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Háromnegyed hatra síri szürkületbe borult Castle Rock. Déli látóhatárán viharfelhők tornyosultak.
Mély dörgések is hallatszottak arról erdők s mezők fölött. A viharfelhők a városnak tartottak
és nőttön-nőttek. Az egyetlen fotoelektrikus vezérlőművel működő utcai világítás teljes félórával
előbb kapcsolt be, mint az év hasonló szakában máskor.
A Városháza táján nagy volt a tolongás. Az Állami Rendőrség kocsijai és tv-közvetítőkocsik
szállták meg. Rádiótelefonok percegtek, kapcsolódtak az álló levegőben. Tv-technikusok kábeleket
hengerítettek le, és rá-rákiáltottak az emberekre - gyerekekre főként -, ha belebotlottak, mielőtt még
a kövezethez rögzítették volna. Négy napilap fotósai álltak az úttorlasz előtt a Városházánál, és háromlábról
fényképeztek a holnapi címoldalakhoz. A helyiek közül nem sokan tátogattak, bár senki
nem számolta őket. Egy tv-tudósító állt a Városháza előtt, s jupiterlámpa fényében mondta magnóra
a szövegét.
- Erőszak értelmetlen hulláma csapott át Castle Rockon ma délután - kezdte, majd elakadt. -
Csapott át? - tűnődött fintorogva. - Le van szarva, kezdjük elölről. - Balján egy másik tv-állomás
nyüzsgönce figyelte csapata készülődését a nem teljes húsz perccel később kezdődő élő adáshoz. A
bámészkodók többségét a tv-tudósítók ismerős arca vonzotta, nem annyira a torlasz, mert ott látni
- 249 -
1