STEPHEN KING

- Fogadhatna a járás protokollfőnököt - zsörtölődött Norris, Alan meg nevette.
Nem sok nevetnivalója volt egyébként, s nem is csak azért, mert a következő napokban meg
kell nyugtatnia Pollyt. Az ügy magyarázata sántít. Akkor már hihetőbb az is, hogy jöttek a Hadak
Urai a Marsról...
Hé, ébredj! Hát nem éppen most magyaráztad el Norrisnak az egész szaros ügyet a cigarettaszünetben?
Hát éppen ez az. Bagót nem ért, amit mondott. Egy lüttyő meg egy sárkány találkozik az utcasarkon,
és úgy aprítják egymást, mintha életükben másra sem készültek volna...
Alan tanácstalanul pöckölte el a cigarettavéget, és úgy döntött, hogy végiggondol mindent,
elölről.
Legelöl Andy Clutterbuck telefonhívása állt. Alan éppen kikapcsolta a mérkőzés közvetítését
(a Patrioték egy áttöréssel meg egy mezőnygóllal vezettek a második félidő harmadik percében),
és éppen bújt a kabátjába, amikor a telefon megcsördült. Indult volna a Hasznos Holmikba Mr.
Gaunt látogatására, mert eszébe jutott, hogy ott Pollyval is találkozhat ma délután. Clut telefonja
aztán fordított a világon.
Eddie Warburton akkor tette le a telefont, magyarázta Clut, amikor ő visszaért az ebédről, s
mondta, hogy a „fás utcákban” valami verekedés támadt. Nők kaptak hajba vagy mi. És Eddie azt
tanácsolta, jobb lenne tudatni a hírt a seriffel.
- Mióta intézkedik Eddie Warburton a seriff hivatali telefonján? - tudakolta Alan ingerülten.
- Hát mivel a szolgálatirányítóban senki nem volt, azt gondolhatta...
- Ismeri az ügyrendet ő is! Ha a szolgálatirányítóban senki nincs, az üzenetközvetítő átkapcsol
hozzám!
- Mindegy, nem tudom, miért vette fel - mondta tovább Clut rosszul leplezett ingerültséggel
-, de nem is az a fontos. Négy perce újabb telefont kaptunk, még Eddie-vel az előzőt meg sem beszéltem.
Idős hölgytől... a nevét nem értettem... Az is lehet, hogy izgatottságában elfelejtette mondani...
meg az is, hogy elhallgatta... De a fontos megint csak az, hogy nem hajbakapás történt ott a
Gázló utca meg a Fűz utca sarkán. Az idős hölgy szerint a két nő késsel ment egymásnak, s még ott
vannak mindig.
- Küzdenek javában?
- Nem, már kinyúltak. Mind a ketten.
- Helyes. - Alan sebességbe tette az eszét. - Jegyezted a hívást, Clut?
- De mennyire!
- Úgy is kell. Seaton is szolgálatos, igaz? Küldd ki a helyszínre azonnal.
- Már kiküldtem.
- Nahát. Akkor hívd az Állami Rendőrséget.
- A bűnfelderítést?
- Még ne. Egyelőre ismertesd velük a helyzetet. Mindjárt benn leszek.
Kinn a helyszínen meggondolta, és rádiótelefonon kérte az Állami Rendőrség oxfordi támaszpontját,
hogy küldjék a bűnfelderítőket nyomban. Akár két egységet, ha van kéznél kettő. Addigra
Clut is, Seaton Thomas is tárt karral állt az elterült két nő előtt, úgy biztatták a kicsődült
szomszédságot, hogy takarodjanak haza. Norris is megérkezett, megnézte a kárt, aztán a
járőrkocsija farából BŰNTÉNY SZÍNHELYE! ÁTLÉPNI TILOS! feliratú sárga szalagot szedett
elő. Mondta is Alannek később, hogy azt hitte, ragadni nem fog, olyan régen szárad már a kocsiban.
De tapadt mégis. Norris a környező fák törzsén vont nagy háromszöget a két nő körül, akik a
stoptábla tövében feküdtek összegabalyodva. A szomszédság nem vonult vissza teljesen. Ki-ki az
előkertjében állapodott meg. Lehettek ötvenen, de a számuk nőtt, ahogy a hír körbejárt. Andy
Clutterbuckot és Seaton Thomast annyira idegesítették, hogy a legszívesebben előkapták volna
szolgálati fegyverüket néhány riasztólövésre. Alan sem tett volna másként.
Maine államában minden gyilkossági ügyben a Bűnfelderítő Osztály nyomozott, és a mezei
rendőrök (márpedig Alanék annak számítottak mindannyian) leginkább a bűntett felfedezése és a
bűnfelderítők megérkezése közötti időtől tartottak. Tudták ugyanis mind, hogy ilyenkor szakadhat
- 135 -
2