STEPHEN KING

- Ne rosszalkodj, ne sírjál - intette magát dünnyögőn, aztán kényelmesen elfészkelődött. Keresztbe
vetette, majd kinyújtóztatta a lábát, hátát a falnak támasztotta, s fegyvereit az ölébe vette
mind.
Az bosszantotta csak, milyen álmos lett. Hiába hülyeség bóbiskolva várni a vérontásra, szeme
majd leragadt mégis. Mintha olvasta volna (talán a Farmingtonban székelő maine-i egyetemen,
ahol a fejébe nem vertek semmit), hogy az idegrendszer megrendüléséből következhet álmosság...
márpedig a megrendülés, az egyszer megvolt. Csodálkozott is, hogy a szíve nem durrant ki, mint
valami macskás gumitömlő, amikor irodájában meglátta a magazinokat szerte.
Frank úgy döntött, hogy a kockáztatásnak nincs értelme. Átköltözött George T. Nelson zabkásaszínű
heverőjéhez, eltaszította a faltól, és mögéje heveredett. Bal kézről fektette le a karabélyt.
A böllérkést markába szorította a hasán. Nocsak. Mindjárt jobb így. George T. Nelson padlószőnyege
egész kényelmes.
- Kertek alatt a Mikulás - dúdolta még tíz perccel később is félálmában.
- Egyes Egység! - sikoltotta Sheila a rádióból, amint Alan a városnak tartott a Bádoghídon. -
Térjen vissza, Egyes Egység! Vissza azonnal!
Alan zuhanást érzett a gyomrában. Clut darázsfészekbe nyúlt Hugh Priest viskójában Castle
View-ban! Miért az istenért nem vezényelte össze őket, hogy Johnnal együtt üssenek rajta?
Tudod te jól, miért - mert az eszed nincs a munkádon! Ha valami most Cluttal történni talál,
viselheted a felelősségét. De az még odébb van. Most a dolgodon legyen az eszed! Hagyd Pollyt!
Lekapta a mikrofont a műszerfalról. - Egyes Egység jelentkezik!
- Valaki veri Johnt! - sikoltotta Sheila. - Rohanjon, Alan, nagy a baj!
Alan elhűlt. Más hírt várt. - Ki veri? Hol? Benn?
- Tépjen, mert megöli!
Egyszerre beugrott a kép. Hugh Priest, persze. Hugh bement a hivatalba, ott érte Johnt még.
Éppen indult volna csatlakozni Andy Clutterbuckhoz. Így aztán John LaPointe került veszélybe.
Alan kikapta kocsijából a villogót, bekapcsolta, és fölcsapta kocsija tetejére. Mire a Bádoghíd
város felőli végébe ért, bocsánatot kért régi kombijától, és padlógázt adott neki.
Clut gyanítani kezdte, hogy Hugh csak nincs otthon, amikor meglátta, hogy kocsija kerekeit
fölhasogatták. Mégis behatolt volna a viskóba, de meghallotta végre a vézna segélykiáltásokat.
Állt, habozott egy pillanatig, majd lesietett a behajtón, s meglátta Lennyt az útfélen. Revolvertáskája
a combját verte, ahogy odarontott hozzá.
- Segítsen rajtam! - zihálta Lenny, amint Clut letérdelt mellé. - Hugh Priest megveszett!
Összetörte a csontomat a vadtulok!
- Mije tört, Lenny? - kérdezte Clut, és érdeklődően megérintette az öreg vállát. Lenny fölordított.
Beillett válasznak. Clut fölkelt, és nem tudta, mihez kezdjen. Kötelességeinek ütközésében
csak arra gondolt, hogy ezt el ne bassza.
- Ne hánykolódjon - szólt rá Lennyre végül. - Hívom a mentőket.
- Nehogy azt higgye, tangózni akarok, hülyegyerek - vicsorgott Lenny, mint valami lába tört
vén véreb.
- Helyes - mondta Clut feszesen, s már indult volna vissza a járőrkocsihoz, de megfordult. -
És elvitte a kocsiját, jól mondom?
- Nem! - ordította Lenny, és bordáinak szorította a tenyerét. - Először összetörte a csontomat,
aztán varázsszőnyegen távozott! Mit gondol, miért fekszek itt? Napfürdőzök?
- Helyes - mondta Clut, és ügetett a járőrkocsinak. Akkorákat szökellt a tört köves úton,
hogy a zsebéből aprópénz hullott a lába nyomába.
Olyan lendületesen hajolt volna be a járőrkocsiba, hogy majd megrepesztette a fejét az ajtófélen,
de elkapta a mikrofont. Sheilával kell segítséget hívatnia az öreghez. De nem ez a legfontosabb.
Tudatnia kell Alannel meg az államiakkal, hogy Lenny Partridge rozzant Chevrolet Bel-Airjét
- 229 -
12
13