STEPHEN KING

S az iszonyúan boldogtalan pillantását megint Alanre akasztotta.
- Ettől az álomtól... hogy a szörny tör-zúz és megesz... ettől nagyon félek, seriff bácsi... De
szerencsétlen attól vagyok, amit ma már tudok. Az olyan, mint a bűvészetnek a forszát tudni meg.
Bólintott is hozzá, és Alan akár megesküdött volna, hogy Brian az óraszíját nézi.
- Jobb hülyének lenni. Annyit megtanultam mára.
Alan rátette a kezét Brian vállára. - Tudod mit, fiam? Hagyd ezt a rizsát. Mondd el, mi történt.
Mondd el, amit láttál vagy amit tettél.
- Azért mentem át hozzájuk, hogy megkérdezzem, lesz-e, aki a télen a havat elhányja a behajtójukról
- vallotta a gyerek oly gépiesen, hogy Alan is megijedt. Akármelyik amerikai gyerek
lehetne ilyen - tornacsuka, farmer, Bart Simpson-matricás póló -, mégis mintha rosszul programozott
robot nyekeregne. Az is megfordult Alan fejében, hátha a gyerek a szüleit látta követ hajigálni
Jerzyckék házába.
- Zajokat hallottam - folytatta Brian. Egyszerű kijelentő mondatokban beszélt, mint a nyomozók
a bíróság előtt. - Ijesztő hangokat. Csörrenést, recsegés-ropogást. Hát fölkaptam a bringára,
és hajtottam el eszem nélkül. A szomszédasszony kinn állt a tornáclépcsőn. Kérdezte, mi az a ramazuri
odaát. Meg lehetett ijedve ő is.
- Meg - hagyta rá Alan. - Beszéltem Jillian Mislaburskival. - Megfogta a kerékpár csomagtartóján
ferdén álló hűtőtáskát, és nem kerülte el a figyelmét, hogy Brian szája megkeményszik. -
Vasárnap délelőtt is veled volt a hűtőtáska, Brian?
- Igenis - felelte Brian, és megtörölte arcát a keze fejével, úgy leste Alant.
- Mit vittél benne?
Brian nem szólt, és Alan úgy látta, megremeg a szája.
- Mi volt benne, Brian?
Brian még mindig késett a válasszal.
- Kövek voltak benne?
Brian lassan és meggondoltan rázta meg a fejét.
Alan már harmadszor kérdezte: - Akkor mi volt benne?
- Ami most - suttogta Brian.
- Megnézhetem, mi?
- Igenis - felelte Brian lélektelenül. - Miért ne.
Alan elhúzta a zárát, és belepillantott. Baseballcsapatok kártyáival volt megtömve. Tops.
Fleer. Donruss.
- A csereanyagom - magyarázta Brian. - Viszem mindenhova.
- Mindenhova?
- Igenis.
- Miért, Brian? Mi haszna ennyi baseballkártyát cipelni?
- Mondom, a csereanyagom. Sose tudni, mikor jön be a nagy csere. Keresek például egy Joe
Foyt... a Vágyálom csapatban játszott 67-ben... Meg egy kártyát Mike Greenwell mazsolakorából.
Énnekem az Alig-Aligátor a kedvenc játékosom. - Alan úgy látta, mintha távoli mosoly villant volna
a gyerek szemében, és szinte telepatikus rádióközvetítői hangot is hallott hozzá: „Egy csel! Két
csel!” De nem lehetett más, mint tulajdon tehetetlenségének csúfolódása.
Persze mit reméltél? Hogy mit találsz majd a hűtőben? Füzetlapba csomagolt követ? Azt hitted,
egy másik házhoz igyekszik, hogy megismételje a mutatványt?
Éppen azt, vallotta meg magának. Hogy Castle Rock Többsincs Terroristáját füleli le. A Veszett
Kövezőt. S a legbosszantóbb volt, hogy szinte tudta: Brian Rusk átlát rajta.
Egy csel, seriff. Két csel, seriff.
- Akkor mondd meg, légy szíves, mi történik itt. Mondd el, ha tudod.
Brian ráhúzta a zárat a hűtőtáskára, és nem szólt. A húzó zikk-je nagyot szólt az álmos délutánban.
- Nem mondhatod el?
Brian megfontoltan bólintott, és Alan azt olvasta ki a bólintásából, hogy nem mondhatja.
- Akkor legalább annyit mondj: félsz?
Brian lassan rábólintott erre is.
- 213 -