STEPHEN KING

- Hát akkor... - Sean eltöprengett, és megoldásra lelt. - A videojátékoktól jobban leszel!
Játszhatunk légitámadást Bri! Van nekik légitámadásuk! Olyan, mintha benne volnál a legközepébe,
még hány-vet is az ülés! Marhajó!
Meggondolta Brian is. Nem, döntött. Hogy fogja és lesétáljon a Videoárkád alá? Ma nem.
De talán soha többet. Ott lesznek az összes többiek - ma biztos nagy is a sorállás az olyan jobb játékokért,
mint a légitámadás... Csak ő nem illik már a többi közé. Mostantól nem.
Hiszen ne feledjük, van 1956-os Sandy Koufax-kártyája! Valamit mégis tett volna Sean meg
a többiek kedvéért némi vezeklésül azért, amit Wilma Jerzyck ellen vétett. Tudatta tehát Seannal,
hogy meggondolja délutánig, de kaphat tőle addig is egypár negyeddollárost. És mindjárt rázott is
Seannak a kólás pillepalack bankjából.
- Jujjuj! - álmélkodott Sean. - Nyolc... kilenc... Már tíz! Te lázas lehetel!
- Szerintem is. De azért csak verd el nyugodtan, Sean. Csak anyunak el ne mondd, mert
visszaveszi.
- A szobájában kering az új fekete szemüvegében - újságolta Sean. - Azt sem tudja, hogy a
világon vagyunk. - S egy pillanat hallgatás után kibökte: - Utálom a fekete szemüvegjét! Tisztára,
mint a vak! - Majd bátyját nézte meg jobban. - Nem vagy nagy formában, Bri.
- Hát nem duzzadok az erőtől - vallotta meg Brian. - Asszem, le is dűlök.
- Jó... Várok rád egy kicsit, hátha jobban leszel. Rajzfilmet nézek addig az ötvenhatos csatornán.
Lenn megtalálsz, hogyha jönnél. - Sean megrázta a két markába zárt huszonöt centeseket.
- Jól van - mondta Brian, és csendesen becsukta ajtaját az öccse után.
Hanem az állapota, az nem akart javulni. Inkább romlott. A felhők súlyosodtak, ha Mr.
Gauntra meg Sandy Koufaxra gondolt, meg a rikoltó újságcímre - GYILKOS CSETEPATÉ KÉT
NŐÁLDOZATOT KÖVETEL CASTLE ROCKBAN. A nyomtatott képek fekete pontjaiból életre
kelt a két ismerős nő.
Már elszenderedett volna, amikor szüleinek hálószobájában megszólalt a régi lemezjátszó.
Anyu már megint az Elvis sercegő kislemezeit rakta föl. Más se szólt lenn a hétvégén.
A gondolatok örvényleni kezdtek Brian fejében. Akár a ciklon tölcsérében kavargó
töremora.
GYILKOS CSETEPATÉ.
„Előkelőnek mondtak... de erről szó se volt...”
Párviadal volt.
GYILKOS. Nettie Cobb, a kutyás hölgy.
„Nem fogtál palimadarat...”
Ha velem köt üzletet, akkor két dologra emlékezzék.
CSETEPATÉ. Wilma Jerzyck, a lepedős asszony.
Mr. Gaunt a mester.
„hát szevasz, kisanyám.”
...az alku addig nem áll, amíg tőlem nem hallja, hogy áll.
Rémületei Elvis Presley gitárszaggatására botlottak egymásba. Déltájban már görcsölt a
gyomra is. Harisnyás lábbal futott le a hall túlsó végéből nyíló fürdőszobába, magára zárta az ajtót,
és vigyázva, csöndesen hányt a vécécsészébe. Anyja nem hallotta meg. Az Elvist hallgatta, aki éppen
megvallotta neki, hogy a mackója szeretne lenni.
S amíg fölvánszorgott a lépcsőn, borzasztó bizonyosság telepedett rá. Eltűnt a Sandy
Koufax-kártyája! Valaki ellopta az éjjel, amíg ő aludt! Gyilkosság részese lett miatta, s most tessék,
eltűnik az is!
Futólépésben rontott a szobájába, s majd a nyakát törte, amint a szőnyeg megcsúszott a lába
alatt. Kikapta szekrénye legfelső fiókjából a baseballkártyák gyűjteményét, és olyan szertelenül hajtogatta
a gyűjtő lapjait, hogy egypárat ki is tépett csappanó gyűrűjének szorításából. Hanem a kártya
- a kártya -, az meglett! A gyűjtő utolsó lapjáról, plasztiktasakjából tekintett föl az ismerős keskeny
arc. Briant keserves megkönnyebbülés ernyesztette el.
Kihúzta a kártyát a gyűjtő réséből, s azzal dőlt vissza ágyára. El sem képzelhette, hogy még
egyszer kiadná a kezéből. Ennyi legalább maradjon meg a rémálomból. Pedig nem rajongott már
érte. Csak ragaszkodott hozzá. Ha Nettie Cobbot meg Wilma Jerzycket életre keltheti azzal, hogy
- 165 -