STEPHEN KING

Kilépett a konyhába, és sípolón szítta teli a tüdejét. Tenyerét megsértette egy üvegszilánk,
amint a harmadik követ emelte ki a mikrosütőből. Szórakozottan csippentette ki a szilánkot, majd
kicsomagolta a követ. Egyazon üzenet.
Wilma bejárt minden földszinti szobát, és megbecsülte a kárt, közben szedte a papírokat.
Egyik sem mondott mást. Visszatért a konyhába, és hitetlenkedőn tekintett széjjel.
- Nettie - suttogta.
Olvadozni kezdett benne a döbbenet jéghegye, de a helyét nem düh töltötte ki, hanem álmélkodás.
Barátocskám, gondolta, ez a nő! Ez húzott! Más nem lehet, ha velem ilyesmit tesz - énvelem!
-, és azt hiszi, hogy megéri az estét. Mit gondolt ez, kivel kezd? Talán a borókadombi Boriskával?
Tenyere görcsösen rászorult a füzetlapokra. Véresek lettek, úgy dörzsölte velük lenyűgöző
ülepét.
- A vasporos valagomat törlöm ki az utolsó figyelmeztetéseddel! - kiáltotta, azzal elhajította
a papírokat. Gyermekien téveteg tekintetét körülhordozta a konyhában. Lyuk a mikrosütőn. Amana
hűtőszekrényén horpadás. Üvegcserepek mindenfelé. A nappaliban a majd ezerhatszáz dolláros tv
olyan bűzt ereszt, mintha kutyaszart sütöttek volna benne. Kinek a műve ez?
Kié? Hát Nettie Cobbé! Kié másé? Az 1991-es Esztendő Idegbajnokáé!
Wilma elmosolyodott.
Aki Wilmát nem ismeri, talán nyájasságot, akár barátságot olvas ki ebből a mosolygásból. S
hogy a szeme ragyog? Talán lelkesedés fűti. Ha azonban Wilma legjobb ismerője, Peter Jerzyck látja,
e pillanatban elinal, hogy a lába se éri a földet.
- Nema - mondta Wilma halkan, majdhogynem simogatón. - Nemaddiga, babám. Nem ismersz
engemet. Wilmával akasztanál tengelyt? Nem ismered te Wilma Wadlowski Jerzycket.
S a mosolygás szétterült az arcán.
- Nem baj, megismersz.
A mikrosütő fölött két mágneses acélcsíkon kések függtek. Brian köve a legtöbbjét leverte a
tűzhelyre meg a tálalóra: Wilma a kardalészában álló halmukból választotta ki a leghosszabbikat -
Kingsford-féle csontnyelű cifrázókést -, és a sebes tenyerével végigsimított rajta. Véres is lett az
éle.
- Megtanítalak én, ne félj.
Azzal megmarkolta a kést, és méltóságosan elindult a nappalin át. Ünneplőcipőjének sarka
alatt ropogott az ablak meg a képcső cserepe. Úgy lépett ki az ajtón, hogy be sem húzta, csak vágott
át a pázsiton a Gázló utca irányába.
Amíg Wilma a kései közt válogatott, Nettie Cobb húsvágó bárdot emelt ki a konyhaszekrény
fiókjából. Tudta, hogy éles, mert Bill Fullerton a borbélyműhelyében köszörülte meg neki, egy hónapja
sincs.
Nettie sarkon fordult, és indult kifelé a hallból, csak még egy percre letérdelt Fogdmeg mellé.
Szegény kiskutyája mellé, amelyik soha nem ártott senkinek.
- Megígértem neki, hogy csúnya világ lesz - magyarázta Fogdmegnek, és megsimogatta. -
Adtam időt is a veszett polyáknak, hogy meggondolja. Szegény kiskutyám! Várjál rám, mindjárt
jövök.
Azzal fölkelt, és kilépett a házból. Az ajtóval ő sem vesződött többet Wilmánál. Nem tekintette
már a biztonságát. Megállt a küszöbön, nagyot szusszant, aztán átvágott a pázsiton a Fűz utca
iránt.
Danforth Keeton berontott dolgozószobájába, föltépte a szekrényt, beledőlt, és matatott a
mélyén. Egy iszonyú pillanatig azt hitte, oda a játéka. Az a fasz rendőrcsizma elvitte és megfosztotta
őt a jövőjétől. De a keze megakadt a dobozban. Kapta is le a födelét! A bádog versenypálya ben-
- 124 -
15
16