STEPHEN KING

Nem, én nem jövendölök. Csak figyelje ezt a legénykét. És maradjon meg a körünkben egy
keveset. Rosszat sejtek én, azért ha valami történni talál, hát legyen tanúja.
Ismerem én a legénykét. Már amelyik a biciglijit tolja. Ismeri talán maga is. Brian Valaminek
híjják, az apja faburkolatokat meg ajtókat készít itt a környéken.
Hát csak ne feledje szavamot. És a szemit jól nyissa meg. Járt már mifelénk, de mostantól
más lesz itt minden. Tudom.
Azaz sejtem, mint macska az esőt.
ELSŐ RÉSZ
Ünnepi nyitás
ELSŐ FEJEZET
Kicsiny a város. Nagy újság, ha új boltja nyílik.
Brian Rusknak mégsem volt akkora az újság, mint másoknak. Édesanyjának például. Brian
Rusk hallotta, hogy anyja hányja-veti az eseményt (sokszor a lelkére is kötötte Briannek, hogy nem
pletykálás az ilyesmi, mert az csúnya szokás, és ő csúnyát nem tesz) legjobb barátnőjével, Myra
Evansszel telefonon már vagy egy hónapja. Az első munkások iskola kezdetével jelentek meg a régi
épületen, a korábbi Western Maine Biztosítási és Ingatlanügynökség házán, és szorgoskodtak rajta
azóta is. Senki nem látta mit, mert első dolguk az volt, hogy nagy kirakatot építettek bele, s az üveget
elmeszelték.
Két hete aztán kis tábla jelent meg az üzlet ajtaján. Tapadó szívósapkán lógott, zsinegen, és
ezt tudatta:
Briant az új bolt nem érdekelte annyira, mint édesanyját (meg mint némelyik tanárát - az általános
iskola felső tagozatos tanárijában hallhatta, mennyire érdekli őket, amikor ő volt a napos),
azonban tizenegy esztendős lévén érdekelte minden újság éppannyira, mint más ép-egészséges tizenegy
évest. Főként az izgatta, mik lesznek azok a hasznos holmik.
A hirdetés változása kedden ötlött a szemébe, amikor az iskolából hazafelé tartott. Kedd volt
a hosszú napja az iskolában. Brian nyúlszájjal született, és megműtötték ugyan hétéves korában, de
azóta is beszédjavításra szorult. Hanem hiába hirdette fennen, hogy utálja ezeket a beszédjavító
- 5 -
1
HAMAROSAN MEGNYÍLIK!
HASZNOS HOLMIK
ÚJFAJTA SZOLGÁLTATÁS
Meglátja, nem hisz a szemének!
- Régiségeket árul majd - hűtötte le Brian anyja Myrát. Cora Rusk a kereveten végigdőlve
jósolt, egyik kezében telefonkagyló, másikkal konyakos meggyet ejtegetett a szájába, miközben a
tévén a Santa Barbará-t nézte. - Régi amerikai bútorok hamisítványai lesznek kaphatók, meg tekerős
telefonok, meglásd.
Ez a jóslat nem sokkal azután hangzott el, hogy a kirakatüveget beemelték és elmeszelték.
Brian anyja oly magabiztosan beszélt, hogy Brian a kérdést lezártnak tekintette. Csakhogy az ő
édesanyja kérdést le nem zárt. Gyanúi és következtetései éppoly végtelennek tetszettek, mint a
Santa Barbara meg a Kórház a város szélén szereplőié.
Az elmúlt héten aztán átragasztották a hirdetés első két sorát az ajtón, és a járókelők ezt olvashatták:
ÜNNEPI NYITÁS OKTÓBER 9-ÉN
HOZZA EL BARÁTAIT IS!