STEPHEN KING

Az előtérben csókolózott a nő a férfival.
A nő csillogó szvettert viselt. Olyat, amelyik szabadon hagyta a derekát. Szoknyát meg fehér
vásznat, de igen kurtát. A férfi egyik keze a nő derekán volt, a másik meg, szent isten, a szoknyája
alatt. Mégpedig fölfelé haladóban. Sally látta a bugyija fehér derengését.
A kis cemende - gondolta dühösen.
A férfi háttal ült a fényképezőnek, Sally csupán az álla vonalát meg a fél fülét láthatta. De
annyit jól látott, hogy izmos ember, s a fekete haja kefére nyírt. Kék pólóinget viselt - amilyet az
iskolások deltaingnek mondanak -, hozzá kék kocogónadrágot fehér csíkkal kétfelől.
Lester! Lester Turkesztánban!
Nem! - tiltakozott eszelősen - Nem lehet! Lester nem kocsmázik! Nem is iszik! Más nőt se
csókolna meg, mert engem szeret! Tudom, hiszen...
- Hiszen állítja - riadt a tulajdon fakó hangjára. A legszívesebben összegyűrte volna a fényképet,
és kidobta volna a kocsiból, de nem tehette - hátha megtalálják, és akkor mit szólnak?
Nekidőlt megint, és feszülten tanulmányozta.
A férfi feje nagyrészt eltakarta a nő arcát, de Sally látta a homlokát, az egyik szeme sarkát s
az álla bal felét. Ráadásul látta, hogy a nő haja hosszú, tépett, és szálkásan lóg a szemébe.
Judy Libbynek fekete a haja. És Judy Libby hordja ilyen szemébe lógóan.
Tévedsz. Nemhogy tévedsz, bolond vagy! Les szakított vele, amikor Judy hűtlen lett egyházunkhoz.
S aztán el is tűnt. Portlandbe vagy Bostonba költözött. Aljas ugratás ez. Les ugyan soha...
Honnan tudja? Miért ilyen biztos a dolgában? Elégedettsége fordult ellene, és kioktatta: Az
együgyű hitére épít a hazug.
Persze nem muszáj, hogy Judy legyen. Az se, hogy Lester legyen. Hogyan lehet két csókolózóról
teljes bizonyossággal mondani meg, kicsodák? Még a mozivászonról se lehet, ha későn érkezik
a néző. Meg kell várnia, amíg szétválnak, és beletekintenek a lencsébe.
Csakhogy ez nem mozi, figyelmeztette az új hang. Ez valóság. S ha nem őket ábrázolja a
kép, mit keres a kocsiban borítékostul?
Sally szeme a nő jobb kezén állapodott meg, amelyiket a barátja
(Lester)
nyakába akasztott. Hosszú, gondosan körbereszelt körmét sötét lakkal fényezte. Judy
Libbynek ilyen a körme! Sally emlékezett, hogy egy csöppet nem lepődött meg, amikor elmaradt a
templomból. Akinek a körme ilyen, okoskodott akkor, annak nem a Seregek Urán jár az esze.
Jó, mondjuk, hogy Judy Libby az. De attól még nem Lesterrel csókolózik! Inkább a bosszúja
lehet azért, mert Lester dobta, amikor végre ráébredt, hogy a köze Krisztushoz annyi, mint az
Iskarióti Júdásnak. Elvégre kefehajat sokan viselnek, és bújhat akárki pólóingbe meg kétfelől csíkos
kocogónadrágba!
Akkor állapodott meg a szeme a férfi karján, s a szíve mintha söréttel telt volna meg. A férfi
csuklóján digitális karóra - látni jól, milyen, pedig nem annyira éles a kép. Csak hát Lester azt őtőle
kapta születésnapjára, a múlt hónapban.
Lehet a véletlenek egybevágása is, tiltakozott maradék józansága. Neki csak Seikóra telt. Az
lehet bárkinek. De az új hang csak nevette rekedten, és érdeklődött, kit szédítenek. A nő szoknyája
alatt matató férfikezet ugyan nem láthatta (Isten apró ajándékai!), de látta igenis a hozzájáró kart.
Azon pedig két anyajegy volt, mindjárt a könyöke alatt. Szinte összeértek. Nyolcasnak látszottak
inkább.
Hányszor, de hányszor jártatta az ujját ezeken az anyajegyeken, amikor Lesterrel ringtak a
kerti hintán? Hányszor csókolgatta önfeledten, amíg (az efféle alkalomhoz vaskos nejlonpáncélba
rejtett) keblét simogatta Lester, és örök hűségét lihegte a fülébe?
Lester ez bizony. Seikót csatolhat akárki, anyajegyet nem… Régi diszkószám foszlányát
hallotta: „Könnyű vér... könnyű kéj...”
- Cemende! Cemende! - sziszegte a képre gonoszul. - Hogyan csábíthattad vissza Lestert?
Talán úgy - válaszolta a hang -, hogy vele teheti, amit veled nem.
Sally keble indulatosan megemelkedett. Dühe sipítva tört ki fogai közt.
De kocsmában! Lester nem...
Rádöbbent, hogy ez most mellékes. Ha Lester találkozgat Judyval, és találkozásait lehazudja,
akkor mit számít, hogy még sört is iszik?
- 170 -