STEPHEN KING

- Amikor dolgavégezetten hazatér, semmi híja nem lesz a képnek - mondta Mr. Gaunt. -
Csak meg ne lássák, arra vigyázzon, Myra, mert maga sem láthatja a Királyát akkor.
- Vigyázok! Esküszöm, vigyázok nagyon - fogadkozott Myra.
S most eszébe jutott erős fogadalma, amint eljutott Henry Beaufort házáig. Jól megnézte,
nem közeledik-e az úton valaki, de az néptelen volt mindkétfelé. Az októberi tarlón varjú károgott.
Hangot se hallott mást. Az életet mintha hőguta terítette volna le körös-körül.
Myra kaptatott a behajtón, fölhúzta kék inge szárnyát, úgy bizonyosodott meg, benne-e a
szurony a tokban. Hátát verítékcsöpp csiklandozta, s a melltartókapcsa alatt kötött ki. Mégis ebben
a vidéki hangulatban mintha megszépült volna egy pillanatra. Buta képe céltudatossá vált, mint még
soha. Pofacsontja most ült ki először talán középiskolai évei óta, amikor úgy döntött, végigpróbálja
a világ minden krémcsokoládéját. Az utóbbi négy napban viszont figurát próbált végig a Királlyal
annyit, hogy az evésről is megfeledkezett. Loncsos apródhaját kurta lófarokba fogta hátul, s láthatóvá
vált a halántéka is. S az arcát tizenkét éves kora óta cifrító pattanások talán a cukorelvonás és a
nekilóduló hormontermelés hirtelen hatására riadtan visszavonultak. De két szemének vadállati ragyogása
volt a legszebb. Ez a két kék szem mintha nem is Myra Evansé lett volna, hanem a dzsungel
Dúvadjáé.
Mikor eljutott Henry kocsijáig, a 117-es úton megjelent valami - traktor csattogott a városnak.
Myra lehúzódott a Thunderbird elejébe, és ott lapult, amíg a traktor el nem tűnt. Inge zsebéből
összehajtott papírlapot halászott ki, szétsimogatta, majd betűzte a Thunderbird ablaktörlője alá,
hogy rövid szövege jól olvasható legyen:
ENGEM TÖBBET KI NE LÖKJÉL, FRANCNYAVALYÁS, ÉS ÉNTŐLEM A KOCSI-
KULCSOMAT EL NE VEDD!
Kezdődhetett a munka.
Myra körülpillantott. A verőfény ragyogásában csupán a varjú billegett; talán az előbbi. Billegett
egy darabig, majd lecsapott a telefonpózna hegyéből, mintha közelebbről nézte volna meg, mi
készül.
Myra elővette a bajonettet, két marokra fogta, lehajolt, és markolatig döfte a vezető felőli
köpeny fehér falába. Félve vicsorodott el, mert durranást várt, de csupán a gyomorszájon vágott
ember összecsukló sóhajtását hallotta. A Thunderbird a bal felére ereszkedett. Myra jól megforgatta
még a bajonettet, és szívében hálás volt Chucknak, hogy ápolja a játékait.
Mikor már széles mosolyra való lyukat vájt a köpenybe, áttért a túlfélre, és megismételte a
mutatványt. Úgy tervezte, mielőbb visszatér a drága képhez, de már nem bánta a munkát sem. Izgatta.
Sőt fölizgatta, mikor elgondolta, milyen pofát vág majd Henry, ha meglátja kedves
Thunderbirdjét. S munka közben jutott eszébe az is, hogy a Lisa Marie fedélzetén, ha visszajut még,
elkapja ezért a Király frakkját egyszer-kétszer.
Nekifogott a hátsóknak. A bajonett már nem dolgozott olyan simán, Myra lelkesedése viszont
nőttön-nőtt.
Dolga végeztével nemcsak lyukasak voltak a belsők, hanem ki is fordultak. Myra hátralépett,
úgy szemlélte művét. Zihált, s az arca verítékét férfiasan, hanyagul törölte az inge ujjával.
Henry Beaufort dicső Thunderbirdje jó tizenöt centivel ült lejjebb a behajtón, mint amikor munkához
látott. Abroncsain voltaképpen, gumipocsolyában. Myra pedig kéretlenül döntött úgy, hogy ráteszi
a diót a tortára. A bajonett hegyével mély barázdát szántott a kocsi finoman felfényezett oldalán.
A szurony fémes sikolyának elhaltával Myra fölpillantott a házra, mert szinte bizonyos volt,
hogy Henry Beaufort is meghallotta, s hogy majd tépi föl a hálószoba redőnyét, és itt kapja.
Nem így történt, Myra mégis érezte, hogy a legfőbb ideje eltakarodni. Legyen ennyi elég az
eléghez. A Király várja. A vadászkés tokjába lökte a bajonettet, rálebbentette Chuck ingét, és eleredt
lefelé a behajtón. Egyetlen kocsi ment el mellette az úton, amíg visszaért a Méla Tigrishez, de
az is a városból kifelé tartott. S ha a vezetője a visszapillantó tükörben nem gusztálgatta, akkor csak
hátulról látta.
Becsusszant a kocsijába, kirántotta a gumipántot a hajából, hadd hulljon az arca köré, azzal
visszaindult a városnak. Fél kézzel vezetett, mint ahogy fél kézzel olvassák a disznó könyveket is,
- 193 -