STEPHEN KING

Alan ráállt a fékre, és kiugrott a kocsijából.
Rosszcsont is a Cadillacből.
Norris a Volkswagenje ablakán kászálódott kifelé. Rosszcsont megindult Norris felé, s a két
öklét emelte.
Kihízott képére vigyorgás fagyott.
Alannek csak ezt a vigyorgást kellett látnia, és futva indult feléjük.
Hugh első lövése egy üveg Wild Turkeyt vitt le a söntés polcáról. A második Henry
Beaufort bekeretezett italmérési engedélyének üvegét vágta szét, és fekete lyukat ütött a falba. A
harmadik Henry jobb arcát szakította le rózsaszín vérpárával.
Henry nagyot üvöltött, elkapta a kurtított csövű winchester dobozát, és lebukott vele a söntéspult
alá. Annyit tudott, hogy Hugh meglőtte, de azt nem tudta, súlyos-e a sebe. Jobb arca lángol,
annyit érzett, meg hogy ragacsos meleg vér patakzik a nyakába.
- Beszélgessünk a kocsikról, Henry - buzdította Hugh, amint a pulthoz közeledett. - De még
jobb, ha a rókafarkomról váltunk szót... Hadd hallom a mondókádot.
Henry kinyitotta a vörös bársonnyal bélelt dobozt, belenyúlt remegő kezével, és kiemelte a
puskát. Törte volna, hogy megnézze, töltve-e, de megsejtette, hogy ideje nincs. Csak reménykedhet.
S megemberelte magát, hogy a kellő pillanatban fölpattanhasson, és meglepetéssel szolgálhasson
Hugh-nak.
Sheila eszmélt, hogy John nem fog kikecmeregni ez alól az őrült alól, akiről annyit tudott,
hogy valami Lester Platt vagy Pratt... s a középiskola tornatanára, ha jól emlékezett. Nemhogy nem
fog kikecmeregni - nem bír, mert Lester már nem a fejét döngette, hanem két nagy mancsával a torkának
esett.
Sheila fordított a puskán. A csövét fogta két marokra, és mint valami Ted Williams, feje fölé
emelte a tusát, majd lendületesen lesújtott.
Lester az utolsó pillanatban fordult felé, épp annyira, hogy szeme közt kapja az acéllal merevített
diófa puskatust. Csúnya reccsenéssel szakította be a koponyáját, és a homloklebenyét rántottává
lapította. Mintha egy zacskó pattogatott kukoricára lépett volna rá valaki. Lester Pratt le sem
fordult a földre, már meghalt.
Sheila Brigham rámeredt, és sikoltozni kezdett.
- Hát azt hitted, nem tudom majd, ki volt? - dörögte Rosszcsont, amint a kába, de sértetlen
Norrist kirántotta bogárhátúja ablakán. - Hogy majd nem tudom, amikor a tyúkszaros nevedet alája
körmölted minden céduládnak, mi? Mi?!
És éppen emelte súlyos öklét, amikor Alan Pangborn kecsesen a csuklójára csattintotta a bilincset.
- Hö! - horkant fel Rosszcsont, és nagy méltósággal tekintett körül.
Valaki sikoltozni kezdett a Városházán.
Alan arrafelé pillantott, aztán a bilincs párjával odarántotta Rosszcsontot tulajdon kocsijának
nyitott ajtajához. Rosszcsont kapálózott. Alan vállal fogta fel néhány ártalmatlan ütését, majd a bilincs
párját az ajtó kilincsére csappantotta.
Megfordult, és Norris ott állt mögötte. Látni annyit látott rajta, hogy a színe tökmag, de annak
tulajdonította, hogy az első tanácsnok derékba kapta a kocsijával.
- Gyerünk - szólt rá Norrisra. - Baj van odabenn.
17
18
19
- 231 -