STEPHEN KING

itt Önnek is valami hasznosat. Nem ajándéknak szánom - nem vagyok Mikulás apó, mint nyilván
tapasztalta -, azonban a város szinte minden polgárától hallom, hogy Ön becsületes ember, megadja
azért a portékám árát. Az árban apró szolgálat is foglaltatik... S az Ön szolgálatát nem nevezném
csínynek, inkább jótettnek. Remélem, Seriff Uram, ebben egyet is értünk majd.
Tudom, mennyire és milyen soká foglalkoztatta, mi történt feleségével és fiával életük végső
pillanataiban, s azt hiszem, e kérdésére választ kap ezennel.
Higgye meg, csakis a legjobbat akarom, s ezzel ajánlom magam alázatos szolgájául
LELAND GAUNT
Alan leeresztette a levelet. - Csirkefogó! - dünnyögte. Ismét körbejártatta a zseblámpa fénysugarát,
és látta, hogy a zsinór vége a padlón kúszik, de a legközelebbi faldugaszig nem ér. Ami
úgysem sokat számít, gondolta, hiszen az áramszolgáltatás megszakadt.
De tudod, mit? - okoskodott tovább. - Az sem tesz semmit. Semmit a világon. Mert az a
gyanúm, ha a videót összekapcsolom a tv-vel, működni fog szépen. Nem létezik, hogy amit tett,
meg tudta volna tenni, ha ember. Zsongít az ördög duruzsolása, Alan - azért tégy bármit, csak a neked
hagyott hasznos holmijával ne foglalkozz!
Mégis letette a zseblámpát, lecsavarta a tv-ről a hosszabbítót, megnézte, aztán lehajolt, hogy
összekapcsolja a tv zsinórjának összeillő végével. S amint lehajolt, a hamis földimogyorós doboz
kicsúszott az ingéből. Elkapta fürgén, mielőtt a földre eshetett volna, majd föltette a pultra a videokamera
mellé.
Norris Ridgewick féluton a Hasznos Holmiktól mégis úgy látta, hogy őrültség volna - nagyobb,
mint amit eddig elkövetett, holott az sem akármi -, ha Leland Gaunttal elbánni egymaga
próbálna.
Azért kikapta a mikrofont a műszertábla villái közül. - Kettes Egység a Központnak - szólt
bele. - Norris jelentkezik. Várok.
Elengedte az adógombot, de iszonyú recsegésnél nem kapott egyebet válaszul. A vihar magva
éppen Castle Rock fölött vonult.
- Kapjátok be - mondta, azzal fordult a Városházának. Alan odabenn lehet. S ha nincs, valaki
megmondja majd, merre jár. Alan tudja, mit kell tenni... Ha pedig nem tudná, meg kell hallgatni
a vallomását, hogy Hugh Priest gumijait ő hasogatta ki, és halálába küldte a szerencsétlent, mert
olyan Bazun-horgászbotot kívánt meg, amilyenje boldogult édesapjának volt.
Akkor ért a Városházához, amikor a versenyóra a híd alatt 5-öt mutatott. Kanárisárga dobozkocsi
mögött állt meg. Úgy látta, tv-híradósoké.
Kiszállt, és a zuhogó esőben szaladt a seriff hivatalába.
Polly a mosdópumpa gumicsésze végével sújtott a trágárul ágáló pókra, s az nem is bukott le
előle. Szőrös mellső lábaival elkapta a pumpa nyelét. Polly kezeiben sikoltozott a fájdalom, amint a
súlyossá vált pumpát emelni próbálta. Szorítása lazult, s mikor kieresztette a pumpát a kezéből, a
pók úgy kapott fel a nyelére, akár a kövér ember a kötélre.
S mire Polly egy sikolyra való szuszt szívhatott volna, a pók mellső lábai már a vállán voltak,
rubinszeme Polly szemébe villogott, agyaras szája megnyílt, s a rohadó hús és keserű fűszer
szagát lehelte.
Sikoltott volna, de a pók akkor beletaposott a szájába. Undok szőrök csiklandozták nyelvét,
fogát, s a pók csak kapdozott bolondul.
Polly megállta, hogy ki ne köpje az undok lábat, inkább megragadta, s azon pillanatban le is
harapta állkapcsának minden erejével. Roppant a szájában, és valami régi tea keserű íze ömlött szét
benne. A pók fájdalmasan nyítt, és megpróbált visszahúzódni. Sörtéi sercegtek Polly markában,
mégis jól megropogtatta és megcsavarta, ahogyan egy nő a sült pulyka combját csavarja, akkor engedte
csak el.
- 296 -
9
10