STEPHEN KING

A magnó egyik orsóján cédulát látott, rajta két szót, nyomtatott nagybetűkkel:
- 176 -
JÁTSSZ LE
Ász levette a cédulát, és megnyomta a lejátszó gombot. Az orsók forogni kezdtek. Amikor
meghallotta a rögzített hangot, megugrott. Igaz is, kinek a hangját várta? Richard Nixonét?
- Megjöttünk Bostonba, Ász? - hallotta Mr. Gauntot. - Legyen oly kedves akkor, szedje le a
viaszosvásznat a kocsimról, és rakja bele a ládákat. Különleges áru, szükségem lesz rá hamarosan.
Attól tartok, egy ládát mindenképpen a hátsó ülésre kell tennie. A Tucker csomagtartója bizony lehetne
tágasabb. A kocsiját ne féltse itt hagyni. Visszafelé sem történik majd semmi különös. És ne
feledje: minél korábban ér vissza, annál előbb nekiláthat a térképjelek azonosításának. Kellemes
utat!
Az üres szalag sivítása követte az üzenetet.
Ász még hagyta forogni az orsókat. Borzongató egy helyzet. Mr. Gaunt nyilvánjárt itt délután
-különben hogy kerülne szóba a térkép? Ma délelőttig nem látta ő a színét se Mr. Gauntnak, se
a térképnek! A vén fosos alighanem repülőgépen jött, amíg ő autózott. De miért? Mi a szent szarnak?
Gaunt mégsem járt itt, döntött aztán. Akár lehetetlen, akár nem, itt nem járt. Tessék megnézni
ezt a rozzant magnót például. Ilyeneket már senki nem használ. És tessék, milyen porosak az
orsók! Poros volt a cédula is rajtuk. Ez a helyzet itt megrendezett már jó ideje. Talán akkor összekészítettek
itt mindent, amikor Pangborn tégedet bevágott a kóterba!
Csak hát hajmeresztő. Ilyen nincs.
Pedig a szíve legmélyén hitte már, hogy van: Mr. Gaunt a táján se járt Bostonnak ma délután.
Ász akár megesküdött volna, hogy Castle Rockból ki nem mozdult, csak állt a kirakat mögött,
leste a járókelőket. Legfeljebb kiemelte az ajtófüggöny elől a
táblát, és kiakasztotta helyette, hogy
KOLUMBUSZ NAPJÁN ZÁRVA
NYITVA
olyankor, ha neki való madarat lát, akivel egyezkedhet.
Csak mi felől?
Ász nem is nagyon firtatta volna. Hanem azt tudni akarta mindenképpen, mi van a ládákban.
Ha innen hazasétáltatja őket Castle Rockba, akkor szent joga, hogy megtudja.
Megnyomta az ÁLLJ gombot a magnón, és félretette a szerkentyűt, aztán kalapácsot vett el
a műhely asztaláról, és fogott egy emelővasat a fal mellől. A vas lapított végét beütötte a láda fedele
alá, aztán emelt rajta. A szögek nyiszorgón engedtek. A láda tartalmát olajos ruha takarta. Csak félre
kellett lebbentenie, és látta, mi van alatta.
Gyújtófejek.
Gyújtófej százával, mindenik a kényelmes fagyapot fészkében.
Jézus körösztje! Mire készül ez? A harmadik világháborút robbantaná ki?
A szíve kalimpálni kezdett. Helyére ütötte a láda födelét, aztán leemelte a gyújtós ládát a
másik kettöről, és félretette. Megnyitotta a másodikat. Azt várta, vörös rudakat talál benne, jelzőrakétákhoz
hasonlót.
Csakhogy a második ládában nem dinamit volt. Hanem fegyver.
Talán két tucat összesen - nagy teljesítményű automata pisztolyok. Zsírozásuk súlyos szaga
az orrába nyomult. Nem mondhatta meg, mifélék - lehettek akár német fegyverek -, de egyet tudott:
ha elkapják Massachusettsben ezekkel, húsztól életfogytiglanig bármit sózhatnak rá. A fegyverekre
rossz szemmel tekintenek errefelé, s a legjobban az automatákra haragszanak.
Ezt a ládát is félreállította. Vissza se ütötte a fedelét. Megnyitotta a harmadikat. Abban meg
a pisztolyokhoz való tölténytárakat talált.
Ász hátralépett, és bal keze fejével dörzsölte a száját.