STEPHEN KING

Az Állami Rendőrség járőrkocsijai kanyarodtak ki a Fő utcára a Városháza mögül, és kék
fényeik szétrebbentették a tudósítókat. Vendéghaj ide, vendégszemüveg oda, Rosszcsont úgy határozott,
bölcsebb lesz, ha a dobozkocsi farába húzódik.
A járőrkocsik forgó fényénél a kocsi hátsó ajtajának támasztva zöld oldalzsákot pillantott
meg. Rosszcsont meglazította a száját, és belesandított.
Mindenféle holmik tetején dobozt látott. Kivette, és akkor derült ki, hogy nem egyebek a
mindenfélék, mint órák. Versenyórák. Legalább két tucat. Fehér számlapjuk úgy bámult fel rá, mint
a lencsibaba rezzenetlen szeme. Aztán a doboz fedelét emelte föl, és csupa aligátorcsipeszt látott
olyat, amilyennel villanyszerelők teremtenek pillanatnyi hálózati kapcsolatokat.
Rosszcsont a homlokát ráncolta... Aztán utalványozólap sejlett föl előtte, a Városházán anynyiszor
elébe tolt kiutaló, de az ÁRU VAGY SZOLGÁLTATÁS rovatában ezt olvasta: 16 láda
dinamit.
Vigyorogva telepedett be a dobozkocsi hátuljába, majd amint az ajtót magára húzta, hahotázni
kezdett. Kinn dörgött-villámlott. Egy villámnyelv megnyalta az egyik felhő lelógó hasát, és a
Várpatakába csapott.
De Rosszcsont csak hahotázott, és a dobozkocsi vele rázkódott.
- Várjatok! - kurjantotta. - Hajjaj! Látnak Ezek csudát, ha eddig nem láttak!
Henry Payton azért jött Castle Rockba, hogy Pangborn seriffnek a gesztenyét kikaparja a
tűzből, s most ott állt tátott szájjal a Sunoco-benzinkút irodájának ajtajában. Kinyiffant megint kettő.
Egy fehér, egy fekete.
Egy harmadik, kezeslábasára hímzett neve szerint a kút tulajdonosa, a földön ült nyitott páncélszekrénye
előtt, és piszkos bőrtokot babusgatott. Mellette a földön ismétlőpisztoly hevert. Henry
meglátta, és mintha felvonó ereszkedett volna a gyomráig. Ikertestvére annak a pisztolynak, amelyikkel
Hugh Priest lőtte meg Henry Beaufort-ot!
- Nédda - mondta az egyik rendőr megszeppenten Henry mögött. - Ott van még egy.
Henry úgy kapta hátra a fejét, hogy a nyakizmai megreccsentek. Az elnyúltan fekvő fekete
kezében a harmadik ismétlőpisztoly!
- Hozzá ne nyúljatok - utasította rendőreit. - A közelébe se menjetek! - Azzal átlépett egy
vértócsán, elkapta Jackett öcsit a kezeslábasa mellénél, és talpra rántotta. Öcsi nem kapálózott, csak
a bőrtokot szorította erősebben.
- Mi történt itt? - bődült bele a képébe Henry. - Mi történik itt, az isten szerelmére?
Öcsi a könyökével bökött Eddie Warburton felé, hogy a bőrtokot el ne kelljen engednie. -
Bejött. Pisztoly volt nála. Meg volt veszve. Tessék, ezt tette Rickyvel. Azt hitte róla, én vagyok. El
akarta rabolni a csillagkulcsaimat. Nézze.
Öcsi elvigyorodott, és rést nyitott a tokon, hogy Henry láthassa, miféle rozsdás ócskavasat
takargat benne.
- Hát nem engedhettem neki, igaz? Elvégre az enyimé! Megfizettem érte, az enyimé lett!
Henry a száját nyitotta, hogy szóljon valamit. El nem gondolhatta, mit szól, ha újabb két lövést
nem hall. Ezúttal Castle View felől.
Lenore Potter füstölgő pisztollyal állt Stephanie Bonsaint holtteste fölött. A ház mögötti virágágyásban
hevert - abban az egyetlen ágyásban, amelyet két látogatása során nem nyűtt ki a gonosz
bestia.
- Nem kellett volna visszatérni, látod - oktatta Lenore. Életében pisztolyt még el sem sütött,
s most nőt ölt vele... Azonban a jóleső elégtételnél egyebet nem érzett. Ez a nő a birtokát háborította,
a kertjét pusztította - Lenore persze megvárta, amíg a nő nekilát megint, utóvégre nem kőbölcsőben
ringatták őt se! -, azért jogos volt a birtokvédelem. Jogos és méltányos.
- Lenore - szólt ki a férje az emeleti fürdőszobából borotvahabos képpel, riadtan. - Mi történt,
Lenore?
- 266 -
6
7