STEPHEN KING

Gondolatai viszont rendeződtek, és élesebbek lettek a beretvánál. Eszébe jutott, mit hallott egy
muksótól nem sokkal azután, hogy eljegyezte magát a kokainnal. Ha tankolsz, több a neve mindennek.
Akkor nem értette. Most érti.
Odakínálta a szívócsövet Gauntnak, de az a fejét rázta. - Öt előtt soha - jelentette ki. - Magáé
az öröm.
- Kösz - mondta Ász.
Újból a térképre esett a tekintete, s most úgy látta, jól eligazodik. Az X-szel összekötött két
párhuzamos vonal nyilván a Bádoghidat jelzi: A többi már nyilvánvaló. A párhuzamosok közt induló
és a térkép széléig haladó vonal csak a 117-es út lehet. A kis kör, mögötte meg a nagy, az nem
lehet más, mint a Gavineaux-féle tehenészet. Abból is a nagyobb kör a tehénistálló. Világos. És
szikrázóan fényes. Épp, mint amit ez a belevaló öreg szivar a borítékból adagolt.
Ráhajolt a tükörre ismét. - Vigyázz, kész - mormolta, s szippantott két dombsort. Tűz! - Hű,
van ennek rúgása! - hápogta.
- Lórúgása - hagyta helyben Mr. Gaunt.
Ász fölpillantott, mert szinte bizonyos volt, hogy kineveti. Mr. Gaunt arca azonban nyugodalmas
volt és komoly. Ász megint nekifogott a térkép tanulmányozásának.
A keresztek kezdték foglalkoztatni. Hét kereszt is van a térképen. Azaz nyolc. A vén
Treblehorn süppedékes rétjén lehet az egyik... Az ám, csak a vén Treblehorn meghalt régen, és
mintha azt beszélték volna, hogy a rétje Reginald bácsinak jutott régi adóssága fejében...
Aztán itt a másik kereszt a természetvédelmi terület végében, Castle View túlsó felén, ha jól
olvassa a térképet. Kettő meg a 3-as számú városi út mentén, közel a Héttölgyhöz, Joe Camber gazdaságához.
Megint kettő a Vártó nyugati partján.
Véreresen zavaros szemmel tekintett föl Gauntra. - Elásta a pénzét? Ahova a kereszteket tette?
Az lehet a lelőhely?
Gaunt egykedvűen vállat vont. - Meg nem mondanám. A kereszt lehet lelőhely jele. Csak
hát az emberek firkálnak mindenféle bolondságot.
- De lehetne - erősködött Ász. Az izgalom és a sok kokain a hatalmába kerítette. Mintha
rézhuzalok kötegei pattogtak volna karja és hasa izmaiban. Fakón ragyás képét pír borította el. - De
lehet! Mert az is lehet, hogy ahol a keresztek, az mind a Papa birtoka! Érti? Zálogba vette vagy mi,
hogy a tulaj tovább ne adhassa... s hogy ne is áskáljon ott senki...
Fölszippantotta a maradék kokaint, és nekidőlt a pultnak. Véreres szeme reszketegen meredt
ki.
- Még az is lehet, hogy nemcsak visszatesz a kerékvágásba - suttogta rekedten. - Még az is
lehet, hogy megszedem magamat!
- Miért ne - biztatta Mr. Gaunt. - A lehetősége nagy. Csak erről ne feledkezzék meg, Ász. -S
hüvelykujjával arra a falra bökött, ahol egy táblán ez volt olvasható:
ÁRUT VISSZA NEM VESZEK! PÉNZT VISSZA NEM ADOK!
CAVEAT EMPTOR!
Ász rábámult a táblára. - Mit akar ezzel mondani?
- Nem maga az első, aki azt hiszi, hogy kincsekre vezeti egy régi könyv - magyarázta Mr.
Gaunt. - Továbbá segédre és sofőrre változatlanul szükségem van.
Ász megrökönyödött, majd elnevette magát. - Nem hülyéskedik? - Rábökött a térképre. -
Lesz nekem ásnivalóm.
Gaunt sajnálkozóan sóhajtott, összehajtogatta a csomagolópapírt, visszatette a könyvbe, a
könyvet pedig a pénztárgép alatti fiókba. Mégpedig villámgyorsan.
- Hé! - kiáltotta Ász. - Mit csinál?
- Csupán eszembe jutott, hogy a könyvet már elígértem másnak, Mr. Merrill. Bocsásson
meg. S gondolja meg, hogy Kolumbusz napján voltaképpen zárva vagyok.
- Álljunk meg egy szóra!
- Ha persze úgy döntene, hogy az állást betöltené, találunk megoldást. Látom azonban, hogy
igen elfoglalt ember. Nyilván elintézné minden ügyét, mielőtt a Corson fivérek ledarálják...
- 160 -