STEPHEN KING

A két fivér visszatért.
- Három hónapot kapsz a kárpótlásra - közölte Mike a határozatot. Ász elgyöngült megkönynyebbülésében.
- Inkább a pénzünket lássuk, mint hogy megnyúzzunk. De még egy dolgod lesz.
- Kerítsd elő Kacska Morint - vette át a szót Dave. - Meg akarjuk ropogtatni a mogyoróit.
- Hírbe hozza a tisztes ipart - magyarázta Mike. - Téged úgyis megkeres - vélte Dave. - Úgy
számít, hogy aki egyszer Ász-Kalap, másszor is az.
- Óhaj, sóhaj, Ász-Kalap? - szögezte neki Mike. Ásznak nem volt. Örült, hogy megéri a hétvégét.
- November elseje a határidőd - kötötte a lelkére Dave. - Ha hozod a pénzt november elsején,
elmegyünk együtt, és elővesszük Kacskát. Ha nem, próbálgatjuk, mennyit lehet lefaragni belőled,
mielőtt kifingol a világ kéményén.
A startpisztoly dördülésekor Ásznak volt még raktáron talán egy tucat nagy kaliberű fegyvere,
automata és félautomata. Ezeket próbálta pénzzé tenni. Úgy gondolkodott, hogy a pénzt majd
kokóvá teszi, s a kokót megint pénzzé, ami a hirtelen pénzszerzésnek bevált módja.
A fegyverkereslet azonban éppen a bányászbéka segge alatt volt. Készletének felét így is sikerült
kiárusítania - nem a nagy kaliberűeket -, aztán megállt a tudomány. Szeptember második hetében
végre került volna egy vevő a lewistoni Kajli Munkához címzett kocsmában. A reménybeli
vevő célozgatott kézzel-lábbal, hogy megvenne hat automata fegyvert is, de akár tízet, ha egy megbízható
lőszerkereskedő nevét és címét is megkapja hozzá. Ásznak semmibe nem telt volna megadnia
a Repülő Corson fivéreket, hiszen náluknál megbízhatóbbakról nem tudott.
Mikor idáig jutott a tárgyalás, Ász kilátogatott a lepusztult klotyóba, hogy néhányat szippantson,
és hamarosan az a fajta hamis boldogság töltötte el, ami eltöltött már annyi amerikai elnököt,
mert azt hitték ők is, hogy az alagút végét látják.
Az inge zsebében hordott kicsiny tükröt rátette a klotyó víztartályára, és éppen mérte rá kanállal
az anyagot, amikor a hugyoldából beszólt valaki. Hogy ki, azt Ász soha meg nem tudta, de
annyi bizonyosnak látszott, hogy az ismeretlen tippje tizenöt év fegyháztól mentette meg.
- Akivel egyezkedtél, az föl van drótozva - hangzott a figyelmeztetés. Azért Ász a hátsó ajtón
iszkolt a kocsmából.
Nagy mázlija volt ez egyszer (meg sem fordult a fejében, hogy ismeretlen jóakarója tréfát is
űzhetett vele), mégis renyheség lett úrrá rajta. Félt a kokótól is. Csak kis mennyiségeket vett olykor.
Ennyire tehetetlen nem volt még. És hiába utálta a baját, kezdeni nem tudott vele mit. Csak a naptárat
nézte meg naponta. A november mérföldes léptekkel közeledett.
Végül fényes kék világra ébredt ezen a reggelen már pitymallatkor. Hogy őneki haza kell
mennie igenis. Neki Castle Rock a hazája. Ott a helye. S ha Castle Rock nem is váltaná valóra a reményeit,
a fejében gomolygó nehéz ködtől megszabadítaná.
Mechanic Fallsban csak a börtöntöltelék John Merrillnek ismerték, aki plasztikablakú, kartonajtajú
viskóban lakik. Castle Rockban viszont ő volt az Ász - a szörny, az iskolások teljes nemzedékének
rémálma. Mechanic Fallsban lecsúszott nehézfiú lehetett csak, akinek méretes Dodge-ra
egyszer telt, garázsra meg azóta sem - Castle Rocknak pedig ő volt a koronázatlan királya, jó darabig.
Így aztán hazatért. S most mihez fogjon?
Tanácstalan volt. A város kisebbnek és nyomorúságosabbnak tetszett, mint emlékeiben.
Számolt azzal, hogy Pangbornt itt eszi a fene, és a vén Bill Fullerton hamarosan befújja neki a hazaérkezését.
Pangborn aztán majd előállítja, és nekiszegezi a kérdést, mit keres itt. Megkérdi azt is,
van-e munkája. S mivel nincs, még azzal sem mentheti látogatását, hogy a bácsikájához jött, mert a
Papa bennégett az ószerészetében. Jól van, Ász, mondja majd Pangborn, szállj vissza a bárkádba, és
söprés, mielőtt meggyűlik a bajunk egymással.
Erre mit mondhat?
- 156 -
8
9