STEPHEN KING

Akinek mutatta, azok többnyire zavarban vagy éppen kínban voltak. Gaunt nem. Gaunt
megragadta Polly szerint erős kezével a felsőkarját, azt szorította meg a keze helyett. Polly érezhette
volna úgy is, hogy bizalmasság ez első látásra, de a jelképes, gyors mozdulat mulatságos volt inkább.
Gyorsaságának azért örült. Gaunt fogása valahogy száraznak és kellemetlennek tetszett még a
könnyű átmeneti kabáton keresztül is.
- Nyilván kellemetlen varrodát vezetnie így. Hogyan boldogul?
Ilyen kérdést másoktól nemigen hallott Polly. Ha Alant nem számította, ilyen egyenesen
nem szegezte neki senki.
- Varrtam, varrtam, és jó képet vágtam hozzá - felelte. - Azóta már öt-hat részidős varrólánnyal
dolgozom, és lehetőleg megmaradok a szabásminták rajzolásánál. Vannak persze jobb napjaim
is. - Ez nem volt éppen igaz, de a maga vigasztalására megjárta.
- Örülök mindenképpen, hogy átfáradt. Engem viszont, ha az igazat megvallhatom, lámpaláz
kínoz.
- Ugyan! Miért? - Polly az emberek megítélésével még annyira sem sietett, mint az új helyzetekbe,
környezetekbe való beletalálkozással, azért meglepte - sőt megdöbbentette -, milyen hamar
megmelegedett itt. Holott ezt az embert nem ismeri egy perce sem!
- Az a kérdés gyötör, mit teszek majd, ha nem tér be senki. Állok itt, és nem nyitja rám az
ajtót egy lélek.
- Jönnek, ne féljen - biztatta Polly. - Kíváncsiak az áruira. Fogalma nincs senkinek, mit kínálhat
a Hasznos Holmik boltja... Még fontosabb, hogy magára kíváncsiak. Ilyen csöpp helyen,
mint Castle Rock...
- ...senki nem akar kíváncsinak látszani - fejezte be a mondatát Gaunt. – Tudom én. Volt
dolgom elég kisvárossal. A józanabbik eszem tudja, hogy jól tetszik megítélni a helyzetet, de egy
riadt hang azt súgja: „Nem jönnek, Leland! Meglásd, seregestül maradnak távol!”
Polly nevetett, mert eszébe jutott, hogy ilyen balsejtelem környékezte őt is, amikor varrodáját
nyitotta.
- Hát ez mi? - tudakolta Gaunt, és egyik kezével megérintette a porcelán tortatartót. Most
Pollynak is a szemébe szökött, amit már Brian Rusk megfigyelt: hogy mutatóujja és középső ujja
hajszálra egyforma.
- Torta. S ha csak félannyira ismeri ezt a várost, mint amennyire ismeri, megjósolom, hogy
az első és utolsó köszöntő tortája ma.
Gaunt láthatóan örült, és rámosolygott Pollyra. - Köszönöm! Szívből köszönöm, hölgyem.
Milyen megható!
És íme, Polly maga lepődött meg a legjobban, hiszen rövid ismeretség után senkit föl nem
jogosított, hogy keresztnevén szólítsa (sőt gyanakodott, mert formáltak hozzá jogot elegen, ingatlan-
és biztosítási ügynökök, autók vigécei), mikor kicsúszott a száján: - Ha szomszédoknak meg is
maradunk, nem szólítana Pollynak inkább?
Lúdláb, állapította meg Leland Gaunt, amint a födelet leemelte, és beleszagolt a tartóba. Aztán
megkérte Pollyt, hogy költsön el egy szeletet vele. Polly szabadkozott, Gaunt erősködött.
- A varrodában nyilván fogadja valaki a vendéget - mondta -, hozzám pedig be nem teszi a
lábát senki még egy félóráig legalább. Megadják az illedelmes késés idejét, addig pedig megtudhatok
magától ezerfélét a városról.
Polly maradt. Gaunt a függönyös ajtón eltűnt az üzlet végében, majd hallani lehetett, amint
lépcsőn kaptat tányérért és villáért. Nyilván fönn lakik, akár ideiglen, fordult meg Polly fejében.
Nézelődni kezdett, hogy a várakozás idejét kitöltse.
A bejárat melletti falon keretbe foglalt írás tudatta, hogy az üzlet délelőtt tíztől délután ötig
lesz nyitva hétfőn, szerdán és pénteken, valamint szombaton. Keddenként és csütörtökönként csupán
„személyes érdeklődésre” nyit mind a nyár elejéig - amikor, gondolta el Polly kajánul, majd
jönnek a szertelen turistanépek meg a költekező nyaralók.
Különlegességek boltja a Hasznos Holmik, így döntött, mégpedig a választékosabbik fajtából,
csak amint jobban körülnézett, látta, hogy a besorolása nem ilyen egyszerű.
- 19 -
3