STEPHEN KING

először! Akkor már Irene Lutjensnél kell éjszakáznia, hogy kitérjen a magyarázkodások elől, és
Mona Lawlesst kell megfogadnia közvetítőnek?
Megtalállak akkor is, gondolta Lester. Megtudom mindenáron, mi bánt. S ha megtudtam,
helyreütjük. Ha meg helyreütöttük, akkor a fejére olvasom, mi az első leckém kezdő baseballjátékosoknak:
hogy bizalmon sarkallik a csapatmunka.
Lekanyarította tarisznyáját, és belódította a hátsó ülésre, majd beült a kocsiba, közben látta,
hogy az anyósülés alól kiáll valami. Valaminek a sarka. Valami feketének. Mintha levéltárca volna.
Lester örömmel nyúlt le érte, mert azt hitte, Sallyé. Ha a hosszú hétvége során felejtette
benne, már igen hiányozhat neki. S ha megkerül, az akkora megkönnyebbülés lesz, hogy szóba is
egyszerűbben ereszkednek.
De a tárca nem Sallyé, látta, amint kivette és megforgatta. Fekete bőrtárca. Sallyé borzolt irhabőr,
és jóval kisebb.
Kíváncsian nyitotta ki, de már az első pillantás majd leterítette. A seriff megbízottjának,
John LaPointe-nak az igazolólapját tartotta a kezében.
Mi a francot keres John LaPointe az én kocsimban?
Sally furikázott vele a hétvégén, hallotta a súgást. Akkor meg mit gondolsz, mit keresett a
kocsidban LaPointe?
- Nem - hárította el. - Sally meg nem tenne ilyet. Nem is találkozik vele.
De régebben találkozgatott! Együtt jártak egy évig, pedig már akkor elmérgesedett a viszony
Castle Rock katolikusai és baptistái közt. A kaszinóbanzájt megelőzően váltak el útjaik, de...
Lester kiszállt a kocsiból, hogy jobban átlapozza a tárca plasztikzsebeit, s hitetlensége
nőttön-nőtt. Tessék, a jogosítványa - a képen a kis bajuszkája még... így járt Sallyvel... Lester hallotta,
hogy némelyek pinabosszantónak nevezik az ilyet... aztán a horgászigazolványa. Aztán az apja-anyja
képe. Vadászigazolványa. Ez meg...
Lester dermedten nézte a kezébe került pillanatképet. Johnt ábrázolta Sallyvel. Mint szerelmespárt.
Vásári céllövöldeféle előtt álltak, és nevettek egymásra. Sally nagy mackót ölelt, LaPointe
a céllövéssel nyerhette neki.
Bámult a képre, és homloka közepén vaskos ér kezdett lüktetni.
Én vagyok a hazug disznó? - A borulós bestia - suttogta.
Dühe forrt, s amikor érezte, hogy valaki megérinti hátulról, elejtette a tárcát, és ökölbe szorult
kézzel fordult sarkon. Kis híján meg is ütötte az ártatlan Dadogós Doddot úgy, hogy a taknyán
csússzon hazáig.
- Tan-tan-tanár úr - bámult rá Dodd érdeklődően, de éppen nem rémülten -, j-j jól tetszik l-llenni?
- Jól - szorította ki Lester, aztán ráförmedt: - Indíts haza! Nincs semmi keresnivalód a gördeszkáddal
itt a tanári parkolóban!
Azzal lehajolt a tárcáért, Dodd azonban egy jó lépéssel közelebbről fölkapta. A szétnyílt tárcában
megnézte LaPointe jogosítványán a képet, csak úgy nyújtotta vissza Pratt tanár úrnak. - E-eez
az - mondta. - E-e-e-ez az a szivar.
Majd ugrott fel a deszkájára, hogy elgörög, de Lester elkapta az ingét hátulról. A deszka kisiklott
Dodd lába alól, és görgött tovább az első kátyúig, ott felborult és megállt. Dodd AC/DC pólóinge
elhasadt a nyakánál, de mintha Dodd nem bánta volna - sem meg nem lepte, sem meg nem
ijesztette a tanár úr indulata. Lesternek pedig annyira fölment a pumpája, hogy semmit meg nem
figyelt. A béketűrő nagy marha emberek rendjéből való volt, akiknek béketűrése alján tornádó várja,
hogy kitörhessen. Az ilyenek közül akárhányan úgy pergetik le az életüket, hogy fel nem fedezik
magukban a veszélyt. Lester azonban most rátalált (bár lehet, őt találta meg a tornádó), és a tölcsérében
forgott.
Dodd pólóingének mosogatórongy nagyságú cafatát tartotta a kezében, úgy hajolt rá izzadó
képpel a gyerekre, s a homlokán az ér pattogott egyre vadabbul.
- Hogyhogy ez az a szivar?
- H-h-hát az, am-am-amelyik találkozott M-m-miss Ratcliffe-fel tan-tan-tanítás után pénteken.
- Tanítás után? - kérdezte Lester rekedten, és úgy megrázta Doddot, hogy a fogai összekoccantak.
- Találkoztak?
- 218 -