STEPHEN KING

Vessen csak egy pillantást amoda, megérti. Az ottan, aki lép ki a bankból, az Nan Roberts.
Övé a Nan Villásreggelizője; és megsúgom, ő a város legmódosabb asszonya, amióta a vén Pop
Merrillt befogadta Ábrahám kebele. Nan régebbtül baptista már, hogy a kakukk szól. Amott meg a
másik félen jön szembe vele az a nagydarab ember, az Al Gendron. Akkora pápista, hogy a pápa is
sakternak tetszenék mellette. A legjobb barátja meg az ír Johnny Brigham. Mármost figyeljen! Látja-e,
hogyan duzzák föl az orrokat? Hö! Hát nem szép? Fogadjunk egy likas mogyoróba, hogy a
hőmérőbe a higany is belefagy, ahol ezek tanálkoznak! Anyám mondta mindig: Dohognak az emberiségek,
akár a terhes fölhő.
De nézzen amoda. Látja amott a seriff meseautóját a videjóbolt előtt állani? No, a John
LaPointe meg benn áll. A gyorsan hajtókat kellene neki figyelnie - a városba idebe csöndesített a
forgalom, kivált amikor az iskolából csüllednek ki a gyerekek -, de ha a szemit elernyőzi, akkor látja,
hogy a mi seriffünk a tárcájából húzott elő fényképet, arra mereszti a szemit. Nem mintha én látnám
innét, de a nagyesküt letenném rá. Azt a fényképet nézi, ahogy Andy Clutterbuck lekapta Johnt
meg Sally Ratcliffe-et az állami vásáron Freyburgben talán egy éve. John átkarolja Sallyt a képen,
Sally meg mackót szorongat, akit Johnny nyert neki a céllövöldében. Majd meggyúlt a szösz a fejükben
boldogságukba. Akkor. Hanem azóta Sally a reáltagozat edzőjével, Lester Pratt-tel jár jegyben.
Megszállott baptista az is, akár Sally. John azóta se heverte ki a csalódását. Innen látja, mekkorát
sóhajtott. Hát, kérem, azóta is a szerelem betegje. Csakis aki a szerelmét félti, mert félti máig,
annak eshetik le ekkora sajt a polcáról.
A baj meg a bosszúság a dologtevő ember napja mindenütt, ugye. Nincs abban semmi regényes.
Például. Látja azt az embert, amelyik kaptat föl a bíróság lépcsején? Nem azt az öltő ruhássat,
nem, mert az Dan Keeton, a város eleje. A másikat nézze, azt a feketét kezeslábasban. Eddie
Warburton az, éjjeli portás a Városházán. Figyelje egy pillanatig, mit tesz. Ott van a! Megáll fönn a
lépcsőn, és elnéz utcahosszat, látja? Két likas mogyoróba fogadok, hogy a Sunoco-féle benzinkutat
lesi. Az a Sunoco-kút a Jackett Öcsinek a tulajdona, meg ő is kezeli - hát ők ketten akkor akasztották
össze a tengelt csúnyán, amikor Eddie vagy két esztendeje elvitte az Öcsihöl a kocsiját, hogy
nézze meg a hajtóművet.
Emlékszek arra a kocsira: Honda Civic volt annak a márkája, semmi különös - csak Eddie
volt vele nagyra, mivel az volt az első s az utolsó újdonatúj kocsi az ő életében. Az Öcsi meg nemhogy
csak eltolta neki a háztól azt a kocsit, hanem még jól meg is vágta érte. Legalábbis Eddie így
magyarázza. Öcsi meg úgy, hogy Eddie a feketeségével hozakodik elő, hátha úgy nem kell a javítást
megfizetni neki. Hát tessék, tegyen igazságot.
Allett a vége, hogy Jackett bevitte Eddie Warburtont a jogi osztályra, ott aztán elmondták
egymást mindennek rendesen, de még kinn a folyosón is. Mármost Eddie szerint az Öcsi elszidta
őtet minden fejre ejtett feketének, viszont az Öcsi szerint csak a feketét nem foglalta bele, a többi
igaz. Utóvégre nem járt jól egyikőjük se. Eddie-nek le kellett perkálni ötven dollárt, hiába mondta,
hogy az Öcsi ötven centet nem érdemel ilyen kajli munkáért, az Öcsi meg hiába mondta, hogy ötven
dollár ezért a munkáért nem pénz. És mit tesz isten? Az elektromos szikra kigyútotta Eddie újdonatúj
kocsiját, így került a roncstelepre az 5-ös út mentibe, és azóta jár Eddie egy 89-es Oldsmobileon,
amelyik zabálja a benzint. Eddie azóta is hajtogatja, hogy a villamos szikráknak az Öcsi nagymestere.
Azért mondom, igazsága csak az én anyámnak volt, nyugodjék csöndesen, amikor azt mondta,
hogy dohognak az emberiségek, akár a terhes fölhő, mindétiglen.
Ilyen az élet a kisvárosban, ha Castle Rocknak nevezik, ha másnak. Eszik-iszik a nép, és hírét
költi egymásnak. Hogy, mondjuk, ez a csapott fejű kis Dodd gyerek, ez azért olyan magának való,
mert a többi csúfolja a dadogásáért. Vagy itt van Myrtle Keeton. Ez meg azért olyan zavarodott,
mintha a világ a sarkából kifordult volna, mert az ura - amelyik most szedi a lépcsőt ott Eddie mögött
-, annak nem akarózik hazatalálni már vagy hat hónapja. Látja, hogy be van dagadva a szeme
szegény asszonynak? Én azt mondom, vagy álom nem jön a szemire, vagy kisírja bánatában, úgy
lehet.
Amott megy Lenore Potter! Hát nem olyan, mintha iskatulából húzták volna elé? Megyen a
Western Autóba alighanem, hogy megérkezett-e már a bijomérge, akit rendelt. Ennek az asszonynak
kérem annyi virág nyílik a kertjében, hogy elég volna a sövényen átalhányni. Büszke is rájok!
A városi hölgykoszorú meg panaszolja, hogy szólni nem lehet hozzá a virágjai végett meg a szeszé-
- 3 -