STEPHEN KING

Alan elnézte a sima szürke koporsót az okádékzöld mű gyepszőnyeg mellett, és azt mondta
magában: Béke legyen veled, Nettie. Hagyják végre békedet.
A két temetés a végére járt, mikor Eddie Warburton állt meg kocsijával Polly háza előtt. Kibújt
belőle - hiába, nem volt ez olyan finom új kocsi, mint amit a fehér szemét tönkretett a Sunocokútnál
-, aztán végigpillantott az utca hosszán mindkétfelé. Alkalmasnak látszott az idő. Szunnyadt
minden, augusztusi délutánon se különbül.
Fölszaladt Polly behajtóján, és hivatalos külsejű borítékot húzott elő az ingéből. Mr. Gaunt
alig tíz perce jelentkezett, és megmondta neki, hogy a medáljáért most kell fizetnie. Hát jött fizetni.
Akkor ugrik az ember, ha Mr. Gaunt azt mondja, itt az árok.
Eddie föllendült Polly három tornáclépcsőjén. A meleg szellő apró harangjátékot szólaltatott
meg az ajtó fölött. Finomabban nem is szólhatott volna, Eddie mégis megrezzent. Körülnézett még
egyszer, s hogy nem látott senkit, még egy pillantást vetett a borítékra. „Patricia Chalmers asszonyságnak”
- de fölvitte az Isten a dolgodat! Eddie persze nem tudta, hogy Polly keresztneve voltaképpen
Patricia, de nem is érdekelte. A csínyt megteszi, aztán pusztul innét.
Beejtette a borítékot az ajtó levélrésén, és látta, amint két ott heverő küldeményre hullik -
katalógusra, kábeltévéműsorra. Az ő borítékja kisebb volt persze, hosszúkás, Polly nevével és címével,
takarosan fölragasztott bélyeggel a jobb sarkában, s fenn a bal sarokban a feladó:
SAN FRANCISCÓ-I GYÁMÜGYI HATÓSÁG
Geary út 666.
San Francisco
94112 Kalifornia
- Mi történt? - kérdezte Alan, amikor megindultak a dombról Alan kombija felé. Alan remélte,
hogy egy szót legalább válthat Norrisszal, de Norris addigra már bevágódott a VW-jába, és elszelelt.
Még egy menet a tavon naplemente előtt, gondolta Alan.
Polly sápadtan és vörös szemmel pillantott fel rá, de már mosolygott.
- Hogyhogy mi történt?
- A kezeddel. Varázsütésre lett ennyivel jobban?
- Varázsütésre - visszhangozta Polly, és fölemelte a két görbe ujjú kezét, hogy csodálhassák
mind a ketten. - Varázslat, igaz? - S a mosolygása már derűsebb volt.
- Köpjél, babám.
- Nem nagyon akarózik - húzódozott Polly. - Valahogy röstellem a dolgot.
Megálltak, úgy integettek a régi kék Toyotájában elgördülő Rosalie-nek.
- Halljuk akkor is - biztatta Alan.
- Hát az úgy volt - nyújtotta a szót Polly -, hogy megtaláltam a hozzá való orvost. - S a két
orcája lassan kigyúlt.
- Ugyan kit?
- Gaunt doktort - felelte Polly, és zavartan kacarászott. - Dr. Leland Gauntot.
- Gauntot! - bámult rá Alan. - Mi dolga neki a kezeddel?
- Vigyél el a boltjáig, és elmondom útközben.
Öt perc múltán (a legkellemesebb itt Castle Rockban, gondolta Alan olykor, hogy öt percen
belül bárhova eljutni) bekunkorodott a Hasznos Holmik fűrészfogas parkolójába. Hanem az ajtó
üvege mögött ezt a táblát látta, nem is először:
2
3
4
- 200 -