STEPHEN KING

A hangosanbeszélő ismertette a verseny állását: az első kört a hetes vezeti, neve szerint Virágom.
Követi a nyolcas számú Remény, majd az egyes számú Olajos harmadikként. A négyes
számú ló neve Korlátlan volt. Ilyen lehetetlen lónevet se hallott még Keeton. S az a hatodik helyen
futott. Hát aztán. Inkább érdekelte őt a fényszórók tüzében ragyogó lószőr, a kerekek forgó homálya,
amint a versenykocsik a kanyarban fordultak, meg a hajtók selyemruhájának rikító színei.
Amint a mezőny visszafelé kanyarodott, Remény szorongatni kezdte Virágomat. Virágom
kurtított a lépésen, és Remény elzúgott mellette. Korlátlan is nekilódult a mezőny szélén. A kísérteties
hangosanbeszélő nem is jelezte még, de Keeton fölfigyelt rá, és alig érezte, hogy Frazier az oldalába
könyököl. Még a bömbölését is alig hallotta: - A te pacid, Rosszcsont! Esélyes a pacid!
S amikor a lovak a célegyenesben száguldottak Keeton és Frazier felé, bőgni kezdett a teljes
tömeg. Keeton ismét villanyosságot érzett - nem ütését csupán, hanem a viharát, és bőgött a tömeggel.
Másnap suttogásra alig futotta a hangjából, annyira berekedt.
- Korlátlan! - üvöltötte. - Nyomd meg, Korlátlan! Zavard meg! Vágtass!
- Ügess - nevetett Frazier, annyira, hogy a könnye kicsordult. - Ügess, csakis. Az a dolga
neki, Rosszcsont.
Keeton rá se rántott. Úszott a pálya fölött, úgy bocsátott villanyos hullámokat, delejes erőteret
Korlátlan felé. - Most Rernény és Olajos mérkőzik! Remény és Olajos! - jelentette a mennyei
hang. - A mérföld utolsó nyolcadában Korlátlan nyomul előre!
A lovak viharosan közeledtek. Korlátlan a nyakát ívelve, fejét fölszegve ügetett, lábai úgy
jártak, akár a dugattyú. Elhagyta Olajost, aztán elhagyta a csúnyán aprózó Reményt épp ott, ahol
Keeton meg Frazier állt, és hajrázott még a célban is.
Amikor a számok fölkerültek az eredményhirdetőre, Keetonnak érdeklődnie kellett a jelentésük
felől. Frazier a jegyére nézett, majd föl a táblára, és hangtalanul füttyentett.
- A pénzemet visszanyertem legalább? - tudakolta Keeton aggodalmasan.
- Jobban jártál, Rosszcsont. Harminc az egyhez volt az esélyed.
Keeton háromszáz dollárral gazdagabban hagyta el az ügetőt aznap este. Szenvedélye így
született.
Leakasztotta felöltőjét a fogasról az iroda sarkában, belebújt, s már fordult volna ki. Majd
megtorpant. Keze a kilincsen, úgy pillantott vissza az irodába. Az ablakra tükör tekintett a
szembülső falról. Keeton rajtafelejtette tűnődő szemét, és visszalépett hozzá. Hallotta, hogyan használják
Ezek a tükröket - elvégre nem ma szállt le a falvédőről!
Nekiszorította halvány arcát - de nem azt nézte benne, sem a véreres szemét. Szemellenzőnek
két tenyerét is a halántékához szorította, hogy kirekessze a ragyogást, úgy kereste a monitort a
tükör foncsoros felén.
Kereste Ezeket. De nem találta.
Egy hosszú pillanat elmúltával hátralépett, kabátujjával letörölte a párás tükröt, aztán otthagyta
az irodát. Egyelőre semmi. Ettől még jöhetnek persze ma este tükröt cserélni. Módszerük
Ezeknek a kémkedés is. Mostantól megnézi a tükröt naponta.
- Miért ne - fogadkozott fennhangon az üres emeleti folyosónak. - Több az eszem tinálatok.
Eddie Warburton a csarnok kövét törölte fel éppen, és oda se nézett, amikor Keeton kifordult
az utcára.
Kocsija a Városháza mögött állt, de Keetonnak nem volt kedve vezetni. Még bevezetné a
Caddyt valamelyik üzlet kirakatába. S amilyen zavart volt, gyalogszerrel se hazafelé indult. Negyed
nyolckor ezen a szombati reggelen egymaga baktatott Castle Rock főutcáján.
Visszakanyarodott ismét a lewistoni ügetőn töltött első estéjéhez. Léccel el nem verhette
volna szerencséjét, úgy tetszett. Steve Frazier harminc dollárt veszített, és a kilencedik futam után
elunta. Keeton mondta neki, hogy ő még maradna egy darabig, de észre sem vette, hogy Frazier hazaindul.
Arra emlékezett csak, milyen jó, hogy már nem zihálja az öreg a fülébe, hogy Rosszcsont
így, Rosszcsont úgy. Utálta a becenevét. Tudta Steve is persze - épp azért volt a száján folyton.
A következő héten ismét visszatért, ezúttal egymaga, és nyereségének hatvan dollárját otthagyta.
Rá se rántott. Gyakran járt a fejében az a nagy halom pénz a pénztáros mögött, de nem látott
- 90 -
3