STEPHEN KING

Visszaakasztotta a mikrofont, túráztatta a motorját, és megindult Castle Rocknak. Bridgeton
peremén beállt egy ABC parkolójába, és megpróbálta a telefont, hátha mégis eléri a hivatalát. Két
kattanást hallott, majd egy hang tudatta vele magnóról, hogy a szám hívhatatlan éppen.
Kifordult a fülkéből, és visszavágódott a kocsijába, aztán eszébe jutott, hogy fölteszi a kék
fényt a tetejére ismét. S egy félmérföldnyire a 117-esen a berzenkedő Ford tudatta vele, hogy százzal
söpör.
Merrill, az Ász meg a sötétség együtt érkezett Castle Rockba.
Ász a Chevy Celebrityn a Várpataka hídján, a sötétség pedig cikázó villámok hátán. Ász
nem húzta föl ablakait, mert eső még nem esett, és a hőség súlyosabb volt a szirupnál.
Ász piszkos volt, fáradt és dühös. Még három rejtekhelyet megkeresett térképével - nem
szívlelvén meg a levelet, mert el nem hitte, hogy történhet ővele ilyesmi. Hogy lehet Ászt letromfolni?
De mindenik rejtekhelyen csak a lapos követ találta, meg a kekszesdobozt alatta. Kettőben
megint az elsárgult ajándékutalványok - az utolsóban pedig, a Strout-tanya kátyús hátuljában nem is
talált egyebet egy régi golyóstollnál. A toll törzsén nő állt, a negyvenes évek hajviseletével, akkori
egybeszabott fürdőruhában - s amikor a tollat megemelte, a fürdőruha eltűnt.
Szép kis kincs.
Ász padlógázzal robogott vissza Castle Rockba. Szeme zavaros volt, lába térdig sáros. Igyekezetének
oka csupán az volt, hogy mielőbb végezzen Alan Pangbornnal. Akkor pedig elered a
nyugati partnak - amit már régen meg kellett volna tennie. Talán visszaszerez valamennyi pénzt
Pangborntól, talán nem. Akár igen, akár nem, egy bizonyos. Pusztulnia kell a disznónak. Méghozzá
kínhalállal.
Három mérföldre járt a hídtól, amikor ráébredt, hogy fegyvere nincsen. Az egyik automatát
magához vette volna ott a bostoni garázsban, de a rohadt magnó ráröffent, hát nem merte. De most
tudja, hova kell fegyverért mennie. Még hogy tudja!
Átrobogott a hídon... aztán úgy fékezett a Vízimalom sor meg a Fő utca kereszteződésében,
mint aki el sem indulna többet. Pedig az előnye neki volt.
- Mi a bánat! - motyogta.
A Fő utca alsó végén egymás farába túrtak az Állami Rendőrség járőrkocsijai. Kék fények
villogtak, tv-közvetítőkocsik és kisebb embercsoportok álltak a járdán mindenfelé. Az események
közepének a Városháza látszott, mintha utcabál rendezéséhez szottyant volna kedvük a városatyáknak.
Ászt nemigen érdekelte, mi történt valójában. A fene megehette a várost felőle. Neki csak
Pangborn kellett. Hogy lecsapja a skalpját, és az övére akassza - de hogyan fog hozzá, ha Maine állam
minden rendőre itt pizseg a seriff hivatalának táján?
Hanem a válasz már meg is érkezett. Mr. Gaunt a megmondhatója. Mr. Gauntnál a fegyvertár.
A fegyver mellé ad ő tanácsot is. Azonnal fordulj Mr. Gaunthoz.
A visszapillantó tükörben látta, hogy a híd túlsó vége felől újabb kék fények csapata közeledik.
Mégis mekkora itt a szar? Viszont a részletek ráérnek... Neki a tennivalója sürgős, s az első,
hogy a mögötte jövő zsaruk útjából félreálljon.
Balra fordult a Vízimalom soron, majd továbbkanyarodott a Cédrus utcába, ilyenformán
megkerülte a belsővárost, úgy jutott ki a fő utcára. A stopjelzésnél megállt egy pillanatra, elnézett a
Castle View táján fürtösödő kék fények felé, majd bekunkorodott a Hasznos Holmik elé.
Kiszállt a kocsiból, és elolvasta a táblát a bolt ajtajában. Csalódottság fogta el - hiszen nemcsak
fegyverre volt szüksége, hanem a jófajta kokóra is -, de mindjárt eszébe jutott a hátsó bejárat.
Elment a sarokig, ott befordult, meg sem látta azt a kanárisárga dobozkocsit, amelyik húsz-harminc
méterrel odébb parkolt - sem azt, aki benne ült (mert Rosszcsont azóta visszatelepedett a kormányhoz),
és őt figyelte.
De belebotlott valakibe, aki a szemébe húzott tweed micisapkát viselt.
- Nézzen az orra elé, hallja, papuli - szólt rá Ász.
A micisapkás megemelte fejét, rávicsorodott Ászra, ismétlőpisztolyt rántott, és nekiszegezte.
- Ne bosszantson, barátom, mert kaphat egyet maga is!
- 272 -
11