STEPHEN KING

azonban nem lőhetett - még nem, mert úgy látszott, a nőt is érné a lövés, nemcsak a férfit. De ha
egyikük mozdul...
Közelebb kerülni nem mert, azért megrúgta Seat lábát, Seat pedig a lehető legészrevétlenebbül
állt meg a téglával és más törmelékkel teliszórt úton.
Mozduljatok, fohászkodott Norris. Valamelyiktek mozduljon! Nem bánom, akármelyik,
akármilyen keveset!
Észre sem vette közben, hogy a Hasznos Holmik ajtaja nyílik. Minden idegszálával a pisztolyos
alakra meg a túszára tapadt. Azt sem látta, hogy Mr. Leland Gaunt lép ki, és megáll a zöld
napvető ponyva alatt.
- Az a pénz engem illetett, te szemét - ordította Ász Alanre. - Azért ha ezt a cafkát úgy akarod
visszakapni, hogy használhasd is, jobb lesz, ha megmondod, hova a francba tetted a pénzem!
Alan kiszállt a kombiból. - Nem tudom, miről beszélsz, Ász.
- Na ne má! - bőgte Ász. - Tudod te jól, hogy a Papa pénzét mondom! A kekszesdobozban!
Azért ha kéne vissza a riherongy, sürgős választ adj, te faszfej!
Alan a szeme sarkából látta, hogy kocsi közeledik a Fő utcán. Látta azt is, hogy járőr - de
hogy állami-e vagy járási, azt jobban megnézni nem merte. ha Ász eszmél, hogy hátba támadnák,
Pollynak vége. Egy pillanatig nem gondolkodna.
Azért inkább Polly arcába tekintett. Bogárszeme fájdalmas és fáradt, állapította meg. Félelmet
azonban nem látott benne.
Alan úgy érezte, józansága visszatérőben. Fura holmi a józanság, amikor oda, rá se rántasz.
Úgy is jó. Hanem amikor visszatér, mintha valami ritka délszaki madár szólalna meg benned.
- Összezavarja - mondta Pollynak nyugalmasan. - Akárcsak Gaunt a szalag üzenetét.
- Mi a kurva anyátokról beszéltek? - Ászból a kokó szólt pattogón, szakadozottan, és a pisztoly
csövét Polly halántékának szorította.
Valamennyiük közt Alan látta csupán a Hasznos Holmik ajtajának alattomos nyílását - de talán
nem látja meg ő sem, ha kényszeredetten nem fordítja el tekintetét a sétalépésben közeledő
járőrkocsitól. Csupán Alan látta meg a kisurranó szálas alakot. Nem sportzakó volt rajta, se szmoking,
hanem fekete malaclopó köpenyeg.
Úgy jött, mint aki útra kész.
Egyik kezében régimódi bőröndöt hozott, amilyenben kereskedelmi utazók hordták mintagyűjteményüket
a régi világban. Hiénabőrből készült, és mintha nem lett volna nyugta: dudorodottlapult,
dudorodott-lapult a fogantyúját markoló száraz fehér ököl alatt. S a belsejéből távoli szél
vagy magasfeszültségű vezetékek zizegése hallatszott. Nem mintha Alan füle hallotta volna ezt a
neszt. Inkább csak a szíve meg a jobbik esze.
Gaunt a napvető alatt állt meg. Onnan láthatta a közeledő járőrkocsit is meg a kombi körüli
csoportképet is, és a szemében mintha kezdődő türelmetlenség tükröződött volna... vagy talán érdeklődés?
Nem tudja, hogy megláttam, gondolta Alan. Szinte biztosan nem. Istenem, csak igazam volna!
Ásznak nem felelt. Pollyhoz beszélt, s közben a hamis földimogyorós dobozt szorongatta.
Ásznak nem ötlött a szemébe a doboz, talán éppen azért nem, mert Alan nem dugdosta.
- Annie aznap nem csatolta be a biztonsági övét - magyarázta Pollynak. - Nem tudom,
mondtam-e már.
- Nem... Nem emlékszem, Alan.
Norris Ridgewick keservesen emelkedett ki a járőrkocsi ablakán Ász háta mögött.
- Azért repült ki aztán a szélvédőn. - Egy percen belül valamelyiküknek neki kell mennem,
gondolta el. Ásznak menjek vagy Gauntnak? S hogyan? - Ez foglalkoztatott a legtöbbet. Hogy a
- 309 -
13
14