STEPHEN KING

Ilyen kereken nem is hangzott rosszul. Csak amikor az ember a szerelme szemébe néz, és
keresi azt a kulcsot, amelyik a szívét meg is nyitná, az keserves.
Kín és hazugság. E kettő körül forog az ő élete mostanában.
Hogy vagy ilyenkor, Pol?
Jól, Alan, köszönöm.
Holott rémület kínozta, nem is a fájdalma. Ha már fájt volna a keze javában, nem is bánja
annyira, mint hogy várakoznia kelljen a fájdalomra.
Dél után nem sokkal meleg bizsergésre lett figyelmes. Forróság gyűrűzött ujjai tövén, és úgy
érezte, fészkel a körömágyában is, ugrásra készen, ívelőn, akár az örömtelen mosoly. Ilyet kétszer
érzett életében, azért jól tudta, mit jósol az érzés. Betty nénje, akit köszvény kínzott ugyancsak,
mindig azt mondta, cudar idő kerekedik. „Amikor a kezem bizseregni kezd, mintha villanyoznák,
akkor tudom, hogy ideje rózsát takarni” - mondta, és Polly most szívesen megfogadta volna a szavát,
ha tudja, hogyan.
Két fiú jött az utca közepén, labdát adogattak egymásnak. A jobb felőli - Lawesék legkisebb
fia - magasról próbálta levenni, de nem sikerült neki, és a labda bepattant Polly kertjébe. A fiú látta,
hogy Polly kinéz az ablakon, mikor ő beugrik érte, és integetett neki. Polly is megemelte a kezét,
hogy visszaintsen, de fájdalma akkorát lobbant, mintha a szél fuvallata élő szenet ér. Aztán elült
megint, csak a rosszat jósló bizsergés maradt. Olyan volt, mint amikor az égbolt villámokkal terhes.
Hát majd jön a fájdalom, ha akar. Nem tehet felőle... Más dolog, miket hordott össze
Alannek a gyerekről. Nem is, mintha az igazság eget rengető lenne... Nem is, mintha Alan nem sejtené,
hogy hazudott neki. Tudja. Látta az arcán. Akkor meg mit gyötrődsz, Polly? Minek?
Részint a köszvény miatt, okoskodott, részint a fájdalomcsillapítók miatt. Mert azokra rákap
egyre jobban - s a fájdalom meg a csillapítója mintha együtt telepedett volna a gondolkodására, és
már torzítaná a látását is. Aztán Alan gyötrődése... milyen nyíltan föltárta! Ő bezzeg nem habozott
egy pillanatig! Alan érzései-zavarosak voltak Annie és Todd rémes szerencsétlenségét követően, és
iszonyú gyanú árnyéka borult rájuk, mégis kiteregetett őelőtte mindent. Igaz, először belőle szedte
volna ki, mit tud Annie korábbi lelkiállapotáról... Mégis, természete részének bizonyult a nyíltság.
Polly rettegve gondolta el ezért, mit szólna Alan, ha kiderülne, hogy ő nem fizetett neki nyíltsággal...
Hogy az ő szívét, akárcsak a két kezét, korai fagy gémberítette meg...
Kínosan fészkelődött a hintaszékben.
El kell mondanom neki, döntött. Előbb-utóbb el kell mondanom. Kínos lesz az is, miért nem
vallottam meg neki az igazat előszörre. Utóvégre nem öltem én meg a fiamat...
Sóhajtásából szinte zokogás lett. Kinézett a fiúk után, de már eltűntek az utca végén. Polly
visszadőlt a székbe, és lehunyta a szemét.
Nem ő volt az első, aki dulakodással telt találkája után úgy maradt. Se nem az első leány, aki
emiatt csúnyán összekülönbözött szüleivel, rokonaival. Mind azt akarták, hogy menjen is hozzá
Paul Sheehanhez, aki teherbe ejtette, Polly pedig megkutyálta magát, hogy ő nem, akkor se, ha Paul
volna az egyetlen fiú a világon. Makacs volt, de azt meg nem vallotta volna a háborgó rokonságnak,
hogy Paul nem is venné el - a legjobb barátja súgta meg, hogy Paul fejveszetten készül bevonulni a
tengerészethez, amint betölti a tizennyolcat... Azt pedig betöltötte volna hat hét múltán.
- Öntsünk tiszta vizet a pohárba! - dörögte Newton Chalmers, s egyetlen kérdésével föl is
gyújtotta a hidat maga s leánya között: - Kettyintésre jó volt, férjnek nem jó?
Polly mindjárt kiviharzott volna a szülői házból, de anyja az útját állta. Ha nem akar hozzámenni,
magyarázta neki Lorraine Chalmers higgadt, szép szóval, amilyennel már a kamasz lány
Pollyt kiüldözhette volna a világból, akkor a legjobb lesz, ha elküldik öt Sarah nénihez
Minnesotába. Ott megvárja a gyereket, és fölajánlja örökbefogadásra.
- Tudom én, miért akartok engem elzavarni! - csattant fel Polly. - Evelyn néni miatt, igaz?
Ha neszét veszi, hogy kocát fogtam, akkor töröl benneteket is a végrendeletéből! Pénzről itt a szó,
igaz? Mit szárnítok én itt? Le se szartok ti en...
Lorraine Chalmers higgadt hangja paprikás természetet rejtett, így aztán a beszélgetés azzal
ért véget, hogy képen törölte leányát.
- 99 -
12