STEPHEN KING

semmit nem lehetett, amióta két mentős a szerencsétlen Lester Pratt tetemét hozta ki fekete
plasztikzsákban, majd betették autójukba, és elrobogtak.
A Fő utca felső vége, ahová el sem látszottak az Állami Rendőrség kék villogói meg a tvfelvételek
fénykötegei, kihaltnak látszott.
Látszott. Egy-egy kocsi vagy dobozkocsi minduntalan megállt a Hasznos Holmik fűrészfogas
parkolójában. Egy-egy járókelő olykor odasétált az új üzlet ajtajához, holott benn nem égtek
fények, és a redőny is le volt húzva a napvető alatt. Egy-egy tátogó minduntalan kivált a Városháza
körüli tolongásból, és megindult a Fő utcán fölfelé. Elhagyta azt az üres telket, ahol a Papa Gallérja
állt régen, elment a Varró Nők zárt műhelye előtt is, úgy jutott az új bolthoz.
Az érdeklődők áramlására nem lett figyelmes sem a rendőrség, sem egy tv-stáb, sem egy tudósító,
de még a kíváncsiskodók többsége sem. A BŰNTÉNY HELYSZÍNÉT lesték, háttal annak a
háromszáz méternél közelebbi helyszínnek, ahol a bűnözés folytatódott.
Ha pártatlan szemlélő figyelmének középpontjába kerül a Hasznos Holmik, azt is hamarosan
megfigyelhette volna, hogyan. Az érdeklődők elsétáltak a boltig. A boltajtón elolvasták a táblát
TOVÁBBI ÉRTESÍTÉSIG ZÁRVA
-, majd csalódottan léptek hátra. Vagy kétségbeesetten, akár a kikoplalt kábszeresek, ha azt
tapasztalják, hogy közvetítőjük nincs a megbeszélt helyen. Most mitévők legyünk? - kérdezte az
arcuk. A legtöbben még egyszer odaléptek az ajtóhoz, mintha az értesítés második olvasásra változhatott
volna. Néhányan beszálltak kocsijukba és elporzottak, mások lesétáltak a Városházáig, és
kedvetlenül nézték az ingyencirkuszt. A legtöbbjük arcán azonban derengett valami megvilágosodás:
Mintha rendszerre eszméltek volna - akár az egyszerű mondat építésének módjára, akár törtek
legkisebb közös többszörösére.
Ezek aztán megkerülték a Hasznos Holmik háztömbjét, és a hátsó utca felől közelítették
meg a boltot- amerről Ász a Tucker Talismannal előző este behajtott.
Az utcától tíz-tizenkét méterrel beljebb sárga fény dőlt egy nyitott ajtón a foltozott aszfaltra.
Ez a fény a mélyülő szürkülettel mind erősebbé vált, s a közepében hosszas árnykép mozgott.
Leland Gaunt árnyképe.
Az ajtóba asztalt állított, az asztalra szivardobozt. Abba tette a befolyó pénzt, abból adott
vissza. Vevői tétován közeledtek a fényben úszó ajtóhoz, némelyek talán félve is, de a szívében haragot
hurcolt mindenikük. Némelyek - igen kevesen - megfordultak, még mielőtt odaértek volna
Mr. Gaunt ideiglenes elárusítóhelyéhez, és futva hagyták el a környéket, mint akik mancsát nyalogató
iszonyú fenevadat pillantottak meg. A legtöbben azonban nem futottak el, és megalkudtak vele.
S amint Mr. Gaunt eltréfált velük, mint akinek hosszú napja végeztével jólesik a kiárusítás, ők is
megnyugodtak.
Mr. Gaunt szerette a boltját, de táblaüvegei mögött, sínen csúszó mennyezeti irányfényei
alatt sosem érezte magát annyira elemében, mint amikor a fenyegető vihar szele a haját borzolta.
Jobb volt neki a szabad ég alatt.
Sok-sok éve kezdte el a kereskedést, mint vándor kalmár messzi föld kietlen színén... Olyan
batyusként, amelyik szürkületkor érkezik, s hajnal hasadtára odábbáll, de vérontás, rémület és boldogtalanság
jár a nyomában mindig. Időtlen időkkel később a döghalál pusztította Európában utazott
városról városra, országról országra zörgő csontú fehér gebével vontatott kocsiján. A ló szeme
lángolt s nyelve fekete volt, mint a gyilkos szíve. Ő pedig a saroglyából árulta holmiját... és eltűnt
régen, mire a tépett szélű petákokkal fizető vagy csereberélő vevői eszméltek, mihez is jutottak valójában.
Változtak az idők, változott a kereskedés, de Mr. Gaunt vevőinek arca nem sokat változott.
Ha a hasznukat lesték, képük olyanná lett, akár az uratlan jószágé. S Mr. Gaunt az ilyen vevőkhöz
értett, akár régi korok házaló kalmárjaként, akár Sweda-féle pénztárgép mögött, akár sima asztalnál,
szivarosdobozzal a pénznek. Mindig ugyanazzal kereskedett ő.
Holmija Castle Rock közönségét is megkapta - a fekete gyöngysor, a szent ereklye, a zománcüveg
lámpaernyő, a pipa, a baseballcsapat igazolókártyája, a régi kaleidoszkóp - és elkelt egy
szálig. Akkor vette elő legkeresettebb cikkét, az igazit, minden vágyak végét. Mert minden keres-
- 250 -