STEPHEN KING

- De ha vissza akarok jönni, hát visszajövök, hallja?
- Hallom, Ász. De gondold meg kétszer. Hallod?
- Engem el nem ijeszt innen.
- Ha nem - vágott vissza Alan -, akkor túlbecsültem az értelmi képességeidet.
Ász egy pillanatig elnézte Alant, majd felnevetett. Alannek nem tetszett a nevetése... Nem
szívből jött. Kárált. Nézett utána Ásznak, figyelte a lepusztult sétáját, amint odabattyog a kocsijához,
nyitja és beül. Egy pillanattal később fölmordult a motor, és gáz kezdte repegetni a kipufogócsöveket.
Emberek torpantak meg, és fölkapták a fejüket.
Az ilyen hangtompítás szabálytalan, gondolta Alan. Akár előállíthatnám üvegpakolásért.
Csak mit érne vele? Nagyobb halra les. Ász különben is eltakarodik. És remélte, hogy talán
végképp.
Nézte a zöld Challengert, amint szabálytalanul fordul a Fő utcán, és nekivág a Bádoghídnak
a városból kivezető úton, majd tűnődőn tekintett el a zöld napvetős bolt felé. Ász ellátogatott szülővárosába,
és könyvet vett - A kincses sziget-et, mégpedig a Hasznos Holmikban.
Pedig az hittem, zárva tart ma - tűnődött Alan. - Nem mintha ki is írta volna?
Odaballagott, s a táblácska a bolt ajtaján így szólt csakugyan:
KOLUMBUSZ NAPJÁN ZÁRVA
De ha Ászt fogadta, talán engem is fogad, okoskodott, és már emelte az öklét, hogy bezörgessen.
Csakhogy az övére tűzött csipogó azon pillanatban megszólalt. Alan egy gombnyomással
elhallgattatta az undok vacakot, és még egy pillanatig tanácstalanul álldigált a boltajtóban... Tudta
pedig jól, mi a teendője. Ha ügyvéd vagy cégvezető, nem kellene ugrania nyomban, amint a csipogó
figyelmezteti... Nem így a járási seriffnek, kivált ha választott.
Kilépett a járda szélére, s ott villámgyorsan sarkon fordult, mintha gyerekcsapatban játszott
volna fogót, mert az az érzés lepte meg, hogy figyelik. Mérget vett volna rá, hogy hirtelen fordulatára
libbenni látja a függönyt a Hasznos Holmik ajtaján.
Bármilyen erős volt a gyanúja, nem igazolódott. A bolt szunyókált az októberi hőségben, s
ha Alan a tulajdon szemével nem látta volna Ászt kijönni, azt kellett volna hinnie, hogy elhagyatott.
Visszament a járőrkocsihoz, behajolt az ablakán, leakasztotta a mikrofont a műszertábláról,
és jelentkezett hivatalában.
- Henry Payton hívta - tudta meg Sheilától. - Az első jegyzőkönyveket megkapta Nettie
Cobb és Wilma Jerzyck boncolásáról Henry Ryan doktortól. Brékó.
- Értem. Brékó.
- És üzeni, hogy ha az érdekesebb részekre kíváncsi, mostantól délig benn lesz. Brékó.
- Értem. A Fő utcán vagyok éppen. Megyek. Brékó.
- Hé, Alan!
- Mi az?
- Henry úgy mellékesen megkérdezte azt is, hogy lesz-e még faxunk a századforduló előtt,
mert küldhetne akár másolatot is az anyagról, nem kellene telefonon beolvasnia. Brékó.
- Mondja meg neki, hogy forduljon levélben az első tanácsnokhoz - ajánlotta Alan mogorván.
- Tudhatná, hogy nem én állítom össze a költségvetést.
- Én csak közvetítettem Henry üzenetét. Nem kell mindjárt barátságtalannak lenni. Brékó.
Alan viszont úgy hallotta, hogy Sheila barátságtalan. - Végeztem - szólt a mikrofonba.
Majd visszaakasztotta a műszertáblára, és beült a járőrkocsiba. A bank fényújságján a digitális
óra 10.50-et mutatott, hőmérője pedig 28 fokot. Még ez kell, gondolta. Hogy mindenkinek forrjon
a hűtővize.
Töprengőn görgött vissza a Városházához. Nem szabadulhatott attól az érzésétől, hogy valami
bűzlik Castle Rockban, s ami bűzlik, az robbanással is fenyeget. Elgondolni hajmeresztő ilyet,
állapította meg. Mégis elgondolta.
- 163 -