STEPHEN KING

Keeton most összesöpörte asztalán a leveleket. Nagy kísértést érzett, hogy miszlikre tépje
mindet és szerteszórja, aztán mégis válogatni kezdett köztük. Az adóhivatal levelei egy csomóba, az
ő válaszai másikba. Különben ezeket a leveleket iratszekrényének aljában tartotta, s az alsó fiókhoz
kulcsa neki volt csak.
A levelek aljára ez a jel került: DK/sl. A DK Danforth Keetont jelezte. Az sl pedig Shirley
Laurence-et, titkárnőjét, aki gyorsírással jegyezte, majd gépelte leveleit: Az adóhivatalnak írott válaszok
azonban nem Shirley kezéből kerültek ki, akár ott volt névjele a levél alján, akár nem.
Nem mindent bízott Keeton a titkárnőjére.
Egyik levélrészlet megragadta a figyelmét rakosgatás közben. „...a 11/1989 negyedéves Városi
Adókimutatásban egybe nem vágó tételekre lettünk figyelmesek...”
A levelet gyorsan félrerakta.
Aztán: „...a Munkahelyi Balesetek Kártalanításának 1987 negyedik negyedében kitöltött űrlapjai
átvizsgálása során kételyeink támadtak...”
A gyűjtőbe vele.
Aztán: „...úgy látjuk, a vizsgálattól való mentesítésének kérelme korai...”
Szédítően kavarogtak. Mintha megállíthatatlan körhintában ült volna.
„...a fásítási alap tökéjét illető kérdéseink...”
„…nincs nyoma, hogy a Város befizette volna...”
„...nem látjuk az állami tehervállalás átvezetését...”
„...a hiányzó költségszámlákat kérjük...”
„...cégbélyegző nélküli fizetőcédulák nem alkalmasak...”
„...csatolását kérjük a kiadások számláinak...”
S végül a tegnap érkezett levél. Ez vitte el Lewistonba is tegnap délután. Pedig megfogadta,
hogy ügetőidényben oda a lábát be nem teszi.
Keeton üres tekintettel bámult a levélre. Feje lüktetett, hátgerincén nagy csöpp izzadság indult
meg. Szeme karikás volt, szája sarka szalonnásodott.
ÁLLAMI ADÓHATÓSÁG
Augusta, Maine 04330
Rikoltott már a felzet is, s alatta az állam pecsétje, de a ridegen hivatalos megszólítás egyenest
arcul csapta:
Castle Rock Tanácsnoki Testületének tudomására.
Ennyi. Se „Kedves Dan”, se „Kedves Mr. Keeton”. Semmi családnak szóló üdvözlet a végén.
Nem is arculcsapás. Jégcsákány ez a levél.
A város könyveinek átvizsgálását követelik Ezek!
Az összes átvizsgálását. Városi adókönyveket, állami és szövetségi adó- és illetékmegosztási
bizonylatokat, a városi költségeket, az útkarbantartás, a rendfenntartás költségeinek jegyzékét és
bizonylatait, a természetvédelem költségvetését, még az állami segítséggel működő kísérleti faiskola
részletes költségjegyzékét is átvizsgálnák.
Mindent látni akarnak. Ezek, mégpedig október 17-én. Öt nap odáig.
Ezek. A levelet az állam pénzügyminisztere, könyvszakértője, és hogy még fenyegetőbb legyen,
főügyésze jegyezte. Tulajdon kezével.
- Ezek! - suttogta Keeton. Öklét rázta a levélre, aztán rávicsorgott: - Esssssszek!
A többire csapta végül. A levélgyűjtő borítójára nyomtatott betűvel, takarosan ráírták: LE-
VELEZÉS MAINE ÁLLAM ADÓHATÓSÁGÁVAL. Keeton nézte egy darabig, majd a Megyei
Kereskedelmi Kamara Ifjúságától kapott készletből kikapott egy tollat, áthúzta a feliratot, és reszketeg
lóbetűkkel fölébe kanyarította: ÁLLAMI GANAJTÚRÓK! Nézte egy darabig megint, majd ezt
véste alája: ÁLLAMI SEGGFEJEK! De már marokra fogott tollal. Utoljára a vésés eszközét sarokba
vágta. Becsapta a másik gyűjtőt is, amelyikbe az adóhivatalnak írt levélmásolatok kerültek (ezek
aljára gépelte oda mindig titkárnőjének névjelét), hosszú, álmatlan éjszakáinak hiábavalónak bizonyult
elmeszüleményei. Egy ér a homloka közepén nem akarta elhagyni a lüktetést.
- 87 -