STEPHEN KING

város déli végén forgó tűzgolyóra. Arcán vér csorgott, akár a könny. William Rose nagytiszteletű úr
felült, s látván az égalján kélt iszonyú tüzet, az a sejtelme támadt, hogy végítélet köszöntött a világra.
John Brigham atya botladozón botorkált hozzá. Orra bal felé tért ki szokásos irányából, s a szája
egyetlen vértócsa volt. Meggondolta, ne rúgjon-e bele Rose nagytiszteletű úr fejébe, akár a futballlabdába,
de aztán lehajolt, és fölsegítette inkább.
Castle View-ban Andy Clutterbuck föl sem tekintett a robbanásra. Potterék házának lépcsőjén
ült, és sírva ringatta halott feleségét. Nem tudhatta persze, hogy neki is csak két éve van odáig,
amikor majd részegen esik a Vártó jege közé, s ott vész - de annyit tudott talán, hogy élete utolsó
józan napjának járt a végére ma.
Sally Ratcliffe hálószobaszekrényében lógott, és apró nyűvek ereszkedtek le libasorban ruhájának
varrásán. Sally értesült, mi történt Lesterrel, s úgy tekintette, halálának ő az oka, ezért fölakasztotta
magát frottír fürdőköpenyének derékkötőjére. Még most is a kövületet szorongatta, csakhogy
az már nem volt egyéb reves fekete fadarabnál. Azt hagyták el a nyűvek új haza kerestében.
Mikor eljutottak Sally ruhájának szegélyéig, lógázó lábán indultak tovább a padló felé.
Téglák zuhogtak, és távoli épületek képét formálták olyanná, mintha tüzérségi áttörés útjába
kerültek volna. A közelebbiek inkább sajtreszelőre emlékeztettek, ha ugyan össze nem dőltek.
Bőgött az éjszaka, akár az oroszlán, torkában mérgezett lándzsával.
Norris Ridgewick járőrkocsiját Seat Thomas vezette, ő pedig annyit érzett, hogy a kocsi fara
emelkedik, mintha óriás markolt volna alája. Egy pillanattal később téglák zivatara eredt el. Két tégla
a csomagtartót ütötte át, egy a kocsi tetején kondult, egy következő a motorházra szórt alvadt vérhez
hasonló rozsdát, úgy fordult le a kocsi elé.
- Márjajézus, te Norris, a város robbanik! - károgta Seat.
- Sose lassíts - bíztatta Norris. Ő maga úgy érezte, mintha kiégne. A veríték nagy
csöppekben állt lázas arcán. Annyit sejtett, hogy Ász nem sebesítette meg halálosan. Két golyója
megpörkölhette inkább csak. De a sebesülésnél valami nagyobb baja is történt. Gyengeség kúszott
szét csontjaiban, és látása el-elfelhősödött. Hanem az öntudatához ragaszkodott tíz körömmel.
Amint a láz rohamosan elhatalmasodott rajta, úgy érlelődött benne bizonyossággá, hogy Alannek
nagy szüksége van rá. S ha most nagy szerencsével bátornak bizonyul, vezekelhet a bajok
görgetégéért, amelyet ő indított el, mikor Hugh gumijait fölhasogatta.
A Hasznos Holmik táján kis csoportot pillantott meg. A Városháza tűzoszlopa úgy világította
meg jelenetüket, mint valami színpadi csoportképet. Alan kombiját látta, s azt, hogy Alan éppen
szállna ki belőle. Háttal a közeledő járőrkocsinak egy férfi állt, kezében pisztoly. Annak a nőnek
nyomta neki, akit pajzsul tartott maga elé. Norris annyit nem látott a nőből, hogy megismerhette
volna - hanem aki túszul ejtette, az az alak rongyos Harley-Davidson-féle pólóinget viselt. Éppúgy,
mint amelyik őrá lőtt a Városházánál! Az, aki Rosszcsontnak adta meg a kegyelemlövést! Norris
ugyan szemtől szemben nem találkozott vele, mégis szinte bizonyosan tudta, hogy a város feketebáránya
lesz az, Merrill, az Ász.
- Jajatyafasza! Te Norris! Ez Alan! Mi zajlik itt?
Ász vagy nem, minket nem láthat, gondolta meg Norris. Nem is hall, ha ekkora a ribillió. Ha
Alan ide nem néz, és pillantása nem figyelmezteti a szarjankót...
Szolgálati revolvere az ölében hevert. Letekerte a jobb oldali ablakot, és fölemelte a revolvert.
Mázsás volt az előbb? No, most megvan két mázsa is!
- Lassíts, Seat... Lépésben tovább! S amikor megrúglak, állj meg. De nyomban. Nekem ne
filózzál.
- Még hogy megrúgsz! Micsoda dolog ez...
- Hallgass, öreg huszár - mondta Norris erőtlen barátsággal. - Azt tedd, amit mondok.
Norris félrefordult, feje is, válla is kinn volt az ablakon. Abba a rúdba kapaszkodott fél kézzel,
amelyik a járőrkocsi villogóját a helyén tartja. Lassan, keservesen húzódzkodott, amíg meg nem
ült egyenesen. Vállában nyüszített a fájdalom, s az ingét friss vér áztatta. Nem jártak messzibb harminc
méterre az utcai csoporttól, azért a túszfogót már megcélozhatta a kocsitető vonalában. Lőni
- 308 -
12