STEPHEN KING

June nagy ravaszul kérdéssel válaszolt: - Hát te?
- Ne törődj vele. - Myrtle visszatekintett az Isabella Leányainak imatermére, és elhúzta az
orrát. - Különben sem számít - katolikusok.
- Ez a beszéd - válaszolta June, a hitehagyott katolikus, azzal a kocsijához lépett. Myrtle
nem kérte, hogy vigye el, June Gavineaux pedig nem ajánlotta. Myrtle átsietett a parkolón, és föl
sem nézett, amint June elviharzott mellette fehér Saturnjában. Nem is járt egyéb az eszében, mint
hogy hazamegy, magához öleli gyönyörűséges babáját, és alszik egyet a tettére.
Most azonban tapasztalnia kellett, hogy az egyetlenegy kívánsága sem teljesül.
DÚÚÚÚÚÚ - DÚÚÚÚÚ!
Rosszcsont rátenyerelt a dudára. Hangja már a fülét rágta: Hol ez a süket kurva?
Végre kinyílt a konyha garázsba szolgáló ajtaja, és Myrtle kukkantott ki rémülettől kerek
szemmel.
- Na végre - mondta Rosszcsont, és leszállt a dudáról. - Azt hittem, belevesztél a vécébe.
- Danforth! Mi a baj?
- Semmi. Két éve nem voltam jobban. Egy kis segítség kellene. Ennyi.
Myrtle nem mozdult egy tapodtat.
- Tedd már a valagad idébb, te tehén!
Myrtle a legszívesebben nem mozdult volna egy álltó helyéből- ijesztő volt ránéznie is
Danforthra -, de a megszokással nem bírt. Odakerült mögéje, a félig nyitott kocsiajtó résébe. Lassan,
vonakodón csoszogott oda papucsában. Rosszcsont már a fogát csikorgatta.
Myrtle akkor pillantotta meg a bilincset, és a lába földbe gyökerezett. - Danforth! Mi történt?
- Semmi, amin ne segíthetnénk. Add csak ide azt a vasfűrészt, Myrt. Onnan a falról. Nem,
várjál. Jobb jutott az eszembe. Hagyd a vasfűrészt. Add ide a nagy csavarhúzót meg azt a kalapácsot.
Myrtle elhúzódott mögüle, és két keze a keblén formálódott fájdalmas gumóvá. Rosszcsont
azonban gyorsabb volt. Szabad keze akár a rugó, úgy vágódott ki a kocsi nyitott ablakán, és elkapta
az asszonyt a hajánál.
- Au! - vinnyogta Myrtle, és kapdozott a haját markoló ököl után. - Au! Danforth! Auuuu!
Rosszcsont magához rántotta. Arca iszonyú fintorba rándult, homlokán két vaskos ér lüktetett.
Öklén nem volt több verdeső madárszárnynál Myrtle keze.
- Azt add, amit mondok! - bődült rá, s a fejét egyszer, kétszer, háromszor nekikoccantotta az
ajtó keretének. - Hülyének születtél te, vagy képezted magadat? Add a kezem alá, amit mondok!
- Fáj! Danforth! Fáj!
- Az a helyes! - ordította Danforth, és még egyszer nekiütötte az asszony fejét a Cadillac
nyitott ajtajának, de most jóval keményebben. Myrtle homlokán meghasadt a bőr, és a vér vékony
csíkban csordult végig az arcán. - Figyelsz végre rám, te tökéletlen?
- Figyelek! Figyelek!
- Jó - mondta Rosszcsont, és lazított a szorításán. - Akkor add ide a nagy csavarhúzót meg a
kalapácsot. És ne cigánykodjál nekem, hallod!
Myrtle nyújtotta karját a falnak: - Nem érem el.
Rosszcsont előredőlt, így aztán Myrtle is tehetett még egy lépést a falra függesztett szerszámok
felé. De a haját szorosan fogta. Myrtle tapogatott, és a papucsára meg a két papucsa közé
tízcentesforma vércseppek csöppentek.
Keze már rázárult az egyik szerszámra, de Rosszcsont úgy rázta meg a fejét, mint a foxi a
döglött patkányt.
- Nem azt, süket - förmedt rá. - Az fúró. Fúrót kértem én, mi?
- Danforth! Auuuuu! Nem látok!
- Azt akarnád, hogy elengedjelek, mi? Hogy aztán szaladj be a házba, és hívd Ezeket, mi?
- Nem értem, miket beszélsz!
- 246 -
7