STEPHEN KING

Rosszcsont rábukott és szippantott.
Aztán továbbindultak - mintegy hét perccel előbb, mint ahogy Alan a hídra ért volna. A híd
alatt a versenyóra fekete mutatója 30-on állt.
Ász meg Rosszcsont mint a Mikulás meg a Krampusz lassan zörgött a Fő utcán az ömlő
esőben, és imitt-amott kitették kisded ajándékaikat. Az Állami Rendőrség kocsijai elzúgtak mellettük
kétszer is, de nem érdekelte őket, mi lehet a hetvenhét tv-kocsi közt az egyikben. Jól mondta
Ász, hogy Mr. Gauntnak tűz az esze, ad dolgot Ezeknek eleget.
Egy órát meg öt rúd dinamitot hagytak a Samuels-féle Temetkezési Intézet ajtajában. A borbélyműhely
mellőle nyílott. Ász pokrócot csavart a karjára, és könyékkel beütötte az ajtó üvegét.
Nemigen kellett attól tartania, hogy riasztója legyen a borbélyműhelynek... Vagy hogy a rendőrség
kivonul, ha mégis van. Rosszcsont kiadott egy frissen készült bombát - a pad alatt találtak huzalt
ahhoz is elegendőt, hogy az órát meg a gyújtófejet jól hozzákössék a dinamithoz -, majd Ász belökte
a tört ablakon. Látta még, amint a csomag az első borbélyszék lábánál állapodik meg. Az óra 25-
től kezdte a visszaszámlálást.
- Ide egy darabig nem ugranak be beretválásra - lihegte Ász, Rosszcsont pedig nem bírt a
nevetéssel.
Aztán kétfelé szaladtak. Ász a Galaxia ajtaján lódított be egy csomagot, Rosszcsont meg a
bank éjjeli automatája alá suvasztott be egyet. Amint a dőlő esőben visszaértek a dobozkocsihoz,
éppen akkor vágott a villám a vén szilfába a Várpataka partján. Megálltak egy pillanatig a kocsinál,
és bámultak arrafelé, mert mindkettőjüknek megfordult a fejében, hátha a híd alján húsz perccel
előbb robbant a dinamit. De a villámlást nem követte tűz.
- Villám volt az - nyugodott meg Ász. - Fába csaphatott. Gyerünk.
Amint kiálltak az útra - s most Ász vezetett -, Alan kombija húzott el mellettük. A sűrű esőfüggönyben
egyik vezető sem ismerhetett rá a másikra.
Ászék aztán Nan Villásreggelizője előtt álltak meg. Ász benyomta az ajtó üvegét a könyökével,
és 20-ra állított órával hagyta ott a dinamitot a kassza tövében. Indultak éppen, amikor az
égen fénykoszorú támadt, és az utcai fények mind kialudtak.
- Kifújt a trafó! - kurjantotta Rosszcsont boldogan. - Vége a világításnak! Óriási! Gyere, tegyünk
be egy csomagot a Városházára, hadd szálljon!
- De apám, ott nyüzsögnek a zsaruk, nem láttad?
- A maga farkát kergeti mind - válaszolta Rosszcsont türelmetlenül. - S amikor ezek a csomagok
elkezdenek szólni, akkor bolondulnak csak meg igazán! Ráadásul sötét lett, bemehetünk a
Városháza túlsó feléről is. A kulcsom jó oda.
- Van vér a pucádban, apám, tudod-e?
- Neked is, Ász, neked is - mosolygott Rosszcsont szigorúan.
Alan bekunkorodott a Hasznos Holmik fűrészfogas parkolójába, kikapcsolta a kombi motorját,
és egy pillanatig csak ült, s bámulta Mr. Gaunt boltját. Ajtaján most ezt tudatta a tábla:
Mint valami óriás neon, úgy pattogott a villám, és vak szemgödörnek mutatta a kirakatot.
Alannek azonban azt súgta az ösztöne, hogy lehet zárva a bolt, de nem üres. Mr. Gaunt megléphetett
éppen a városból az általános zűrzavar közepette, tomboló viharban, fejetlenül szaladgáló
rendőrök közt, képzelete azonban nem ilyennek festette ki Mr. Gauntot a bridgtoni kórháztól idáig
vezető keserves útján. Olyan valakinek képzelte, aki széles jókedvében beszerel a barátja klotyójába
is sugaras vízvisszahajtót vagy gyufafüzetet tapaszt rágógumival a cipője talpa alá - hát az ilyen
hagyná ott mulatsága színterét, mielőtt a petárdák mind elsülnének -, a víz elönti a lakást s a nadrágszár
tüzet fogna... Nem ilyen ember vagy te!
- 293 -
6
7
HOZTA ISTEN VITTE ÖRDÖG