STEPHEN KING

A gondnok egy csomag Lucky Strike-ot húzott ki köpenyének felső zsebéből, és kirázott
egyet Alannek. - Csakhogy itt el nem szívhatja - fűzte a kínáláshoz, és a boncterem felé bökött. -
Ryan doktor ki is térne a hitéből.
Alan bólintott. - Akkor merre?
A gondok elvezette a keresztfolyosóig, és a végében nyíló ajtóra mutatott. - Azon jut ki az
udvarra. Támassza meg valamivel, mert ha becsapódik, megkerülheti az épületet. Gyufája van?
Alan már megindult az ajtónak. - Öngyújtóval élek. Kösz a cigit.
- Hallom, ma duót vezetett föl - szólt utána a gondnok.
- Hölgyduettet - szólt vissza Alan.
- Rohadtak ezek a boncolások, mi?
- Hát - mondta Alan.
Majd hallotta, hogy a kefélőgép megindul újra. Rohadt dolgok ezek, szó se róla. Nettie Cobb
és Wilma Jerzyck boncolása a huszonharmadik és huszonnegyedik volt Alan rendőri pályafutása
során, és akármilyen rohadt volt a többi is, ez a kettő volt a legrohadtabb.
A kivezető ajtón csapórács. Alan körülnézett, mi lenne jó a kitámasztásához, de nem talált
semmit. Végül kibújt zöld köpenyéből, összetekerte, s úgy nyitott ajtót. Éjszakai levegő áramlott be,
csípős és mégis üdítő a halottasház és az abból nyíló boncterem állott alkoholszaga után. Alan rácsavarta
a köpenyt az ajtókilincsre, majd kilépett, óvatosan maga után húzta a kilincset. Mikor látta,
hogy a köpeny nem engedi becsappanni a zárat, nekidőlt a salakbeton falnak, és az ajtórésen kiszűrődő
fénynél rágyújtott.
Az első szippantás megszédítette. Két éve kísérletezett a leszokással, s szinte sikerült is. Aztán
megint történt valami. Áldása és átka a rendőri munkának, hogy mindig történik.
Felnézett a csillagos égre. Az máskor is megnyugtatta. Sok csillagot nem láthatott innen,
mert a kórház ívfényei kiütötték a ragyogásukat, de a Göncölszekeret meg a Kaszáscsillagot látta, s
odébb vöröslött a Mars...
A Mars - gondolta el. - Az a tettes. A Hadak Urai a Marsról megszállták Castle Rockot déltájt,
s akikkel elsőnek összeakadtak, azokat megmarták. Így veszett meg Nettie és a Jerzyyk-ház sárkánya.
Ez a leghihetőbb magyarázata az ügynek.
Mi történne, ha magyarázatát elmondaná Henry Ryan doktornak, Maine Állam Legfőbb
Törvényszéki Orvosszakértőjének? Égi beavatkozás történt, főorvos úr. Ezzel zárhatjuk a jegyzőkönyvet.
Nem hitte, hogy Ryant mulattatná. Hosszú éjszakája volt neki is.
Alan nagyot szívott a cigarettából. Ha kótyagossá tette is, megértette nyomban, miért tilos a
dohányzás Amerika minden kórházának közös helyiségeiben. Kálvin Jánosnak igaza volt bizony.
Ami ilyen szédítő, az csak ártalmas lehet. Viszont ha ilyen szédítő, akkor hadd ártson.
Majd azzal a gondolattal játszott el, mi lenne, ha venne egy karton Luckyt, megnyitná mindkét
végén, aztán forrasztólámpával gyújtana rá. Az volna csak a kótyagosság! Persze sok már ennyi
is most... Az élet másik sarkalatos törvénye: Épp amikor be kéne rúgni, akkor nem szabad. Alan elgondolta,
hátha csak az alkoholisták ismerik a dolgok fontossági sorrendjét.
A folyosóról kiszüremlő ujjnyi fénysáv kétarasznyira bővült. Alan megfordult, és Norris
Ridgewicket látta kilépni. Norris megállt mellette, majd nekidőlt a falnak. Az ő fején még ott virított
a zöld műtőssapka, és madzagjai kuszán lógtak a nyakába. De a zöldje igen illett Norris arcszínéhez.
- A szentségit. Mit szólsz, Alan?
- Az első dögeid, mi?
- Nem, láttam már North Wyndhamben egy boncolást. Füstmérgezés volt. De ezek... a
szentségit!
- Az ám - hagyta rá Alan, és kifújta a füstöt. - A szentségit.
- Van még egy cigarettád?
- Sajna nincsen. Ezt is tarháltam a gondnoktól. - Enyhe kíváncsisággal tekintett végig megbízottján.
- Nem is tudtam, hogy dohányzol, Norris.
- Nem dohányzok. Csak gondoltam, ideje volna rákapni.
Alan kuncogott.
- Tudod-e, hogy alig várom a holnapi horgászást? Vagy hiába várom, mert addig nincs szabadnap,
amíg ennek az ügynek a végére nem járunk?
- 132 -