STEPHEN KING

hasonlottsága, mint Sandburg köde, úgy osont vissza macskamancsokon... A hang megint Annie-t
meg Toddot hozta elő, és Alan már-már kéjesen hallgatta.
Polly az ágyán feküdt. Amikor befejezte a beszélgetést Alannel, bal oldalára fordult, hogy
helyére tegye a telefonkagylót. Csakhogy az kiesett a kezéből. Koppant a padlón, az éjjeliszekrényen
álló készülék pedig lassan megindult, nyilván azzal a szándékkal, hogy csatlakozzék a hallgatóhoz.
Polly nyúlt volna, hogy megigazítsa, de kezét az éjjeliszekrény sarkába ütötte. Fájdalom hasított
a csillapító fátyolába, és idegein fölrontott a válláig. Polly az ajkába harapott, hogy sikoltását
elfojtsa.
A telefonkészülék lecsúszott az éjjeliszekrény szélén, és egyetlen csöndüléssel állapodott
meg a földön. Polly fülét úgy izgatta a vonal sipítása, mintha férgek zizegését hallgatta volna rövidhullámon.
Elgondolta azt is, hogy a mellén nyugvó két hasznavehetetlen kezével mégis felemelhetné,
ahogyan harmonikát működtetne, de a gondolatba is belefáradt, és sírva fakadt.
Fájdalma megelevenedett és tombolni kezdett, megütődött kezében láz futkározott. Feküdt
az ágyán, ködös tekintete a mennyezeten állt, és csorogtak a könnyei.
Jaj, megadnék bármit, ha ettől szabadulnék - gondolta. - Bármit! Mindent a világon!
Dologtévő napon ősszel este tíz tájt a Fő utca Castle Rockban bezárult, akár a páncélszekrény.
Az utcai lámpák fehér fénytócsákat vetettek a járdára, és az üzletházakra is mind kisebbedő
fényfoltokat, mint valami elhagyott színpadon. A néző azt gondolhatta, hamarosan frakkoscilinderes
alak bukik ki az árnyékból - egy Fred Astaire, egy Gene Kelly talán -, és eltáncol az egyik
fénytócsától a másikig, közben azt énekli, mennyire magányos az olyan fiú, akinek szíve szerelme
kiadta az útját. Majd a Fő utca túlsó feléről libben be egy nőalak - Ginger Rogers vagy Cyd
Charisse -, és estélyiben eltáncol Fred (vagy Gene) felé, úgy énekli, hogy a magányos lánynál, akit
udvarlója dobott, nincs magányosabb. Egyszer csak meglátják egymást, toppantanak művészien,
aztán együtt indulnak meg tánclépésben a bank vagy a varroda felé.
Helyettük Hugh Priest bukkant föl.
Nem látszott sem Fred Astaire-nek, sem Gene Kellynek, és a Fő utca túlsó végéből se sietett
feléje táncos lábú leány. Igaz, Hugh se táncolt. Tántorgott inkább, mivelhogy a Méla Tigrisben hajtogatott
délután négy óta egyfolytában. Az ember pedig ilyenkor nem azt nézi, hogy táncoljon. Jó,
ha séta telik tőle. Nem is haladt valami gyorsan egyik fénytócsától a másikig, amint az árnyéka végigvonult
a borbélyműhely redőnyén, a Western Auto meg a videokölcsönző kirakatán. Lassan billegett,
véreres szemét meresztette, és tekintélyes potroha átizzadt kék pólóingén, amelyen hatalmas
szúnyog röpült a MAINE ÁLLAM DÍSZPINTYE felirat alatt.
A Castle Rock-i Közművek mikrobusza, amelyet Hugh Priest igazgatott hivatalból, a Tigris
parkolójában pihent. Hugh ugyanis többszöri megrovásban részesült a közlekedésrendészet részéről,
s a legutóbbi jogosítványának hathavi elvonásával járt. És az a kurva Keeton, meg a fatökű
Fullerton, meg Samuels, meg a lógósuk, Williams megmondta kereken, hogy ennyi ölég is lesz az
öléghö. Még egy kihágás, és elveszik a jogsit: Akkor pedig az állásának is lőttek.
Hugh-t ezzel ugyan el nem térítették az ivástól - attól az Isten el nem téríthette -, de annyit
megfogadott így is, hogy szolgálatban ezentúl nem lesz ivás. Ötvenegy éves volt, nemigen váltogathatta
már az állásait. Úgy meg végképp nem, hogy az ittas vezetésért összeszedett megrovásait
húzza maga után, akár a kutya a farkára kötött konzervdobozokat.
Ezért igyekezett hazafelé ma éjjel gyalogszerrel, és a hosszú úton végestelen-végig azt fontolgatta,
hogy egy Bobby Dugas nevezetű kollégának jó lesz kimagyarázkodni holnap, ha a fogait
lenyelni nem akarja.
Amint a Nan Villásreggelizője előtt botorkált, még az eső is szemetelni kezdett, és egy
csöppet nem enyhített Hugh kutya kedvén.
- 31 -
4
5