STEPHEN KING

Hugh Priest kaparintotta meg. Clut nem tudta ugyan a kocsi gyártási évét, de a dűlőszínű szemétégetőt
senki el nem téveszthette.
Sheila azonban nem jelentkezett. Clut megpróbálta háromszor. Semmi válasz.
S mikor Lenny újból rikoltozni kezdett, Clut mégis behatolt Hugh házába, hogy telefonon
hívja a norwayi mentőket. Sheila a klotyóra soha jobbkor nem mehetett volna ki, gondolta.
Henry Beaufort is hiába hívta a seriff hivatalát. Állt a söntés sarkában, és hallgatta a csöngéseket.
- Ne hülyéskedjetek - morogta -, vegyétek fel már azt a telibaszott telefont! Mi van?
Zsebhokiztok?
Billy Tupper kinn a parkolóban kiáltott valamit, és Henry türelmetlenül pillantott föl. Kiáltását
két hangos durranás követte. Henry azt gondolta először, Lenny régi kerekei durrantak ki. Aztán
még két durranás következett.
Billy jött be, igen lassan. Egyik kezét a torkára szorította, s ujjai közül vér csordult.
-'enry! - kiáltotta fojtott hangon. -'enry!
Elért a wurlitzerig, megtámolyodott, majd mintha minden idegszála egyszerre adott volna ki
rajta, összeomlott. Lába kinyúlt az ajtón, s arra nyomban árnyék esett. Majd megjelent az árnyék
gazdája is, nyakában rókafark, kezében pisztoly. A csövéből füst tekergett. Melle ritka szőrzetében
verítékcsöppek gyöngyöztek. Szeme alja táskás volt és barna. Átlépett Billy Tupperen, úgy nyomult
be a Méla Tigris félhomályába.
- Szia, Henry - köszönt be.
John LaPointe nem tudta ugyan, miért, de hogy Lester megöli, annyit tudott. Lester pedig
nemhogy meg nem állt, nem is lazított. Megpróbált lesiklani előle a fal tövébe, Lester azonban elkapta
az ingét és fölrántotta. Zihálását nem hallotta, az inge pedig ki sem buggyant edzőnadrágjának
gumipántja alól.
- Nesze, Johnnykám - mondta, és beakasztott egyet az orra alá. John érezte, hogy felső ajka
szétnyílik a fogán. Erre majd nevelhetsz pinabosszantót.
John vakon Lester mögé tette a lábát, és lökött rajta jókorát. Lester meglepetten ordított föl,
majd hátrabukott, de estében elkapta John véráztatta ingét, és magára rántotta. Egymást püfölve
hengeregtek a padlón.
Elfoglaltságukban meg sem látták Sheilát, amint kalickájából átront Alan irodájába, lekapja
a puskát a falról, csőre tölti, és visszafut vele a romokban heverő szolgálati szobába. Lester addigra
Johnon ült, és szorgalmasan verte a fejét a padlóba.
Sheila tudott puskával bánni. Célba lőtt nyolcéves kora óta. Azért most a tusát a vállához
szorította, és kieresztette a hangját. - Húzódj félre, John! Takarsz!
Lester megfordult, és rávicsorgott Sheilára, mint a dühös hím gorilla, azzal döngette tovább
John fejét.
Alan, útban a Városháza felé, mintha a nap első szerencséjét látta volna közeledni: Norris
Ridgewick bogárhátúját. Norris civilben ült benne. Alannek azonban jó volt így is. De mennyire.
De mennyire!
Aztán ezt az egy szerencséjét is elvitte az ördög.
Nagy vörös kocsi - Cadillac, rendszáma szerint KEETON 1 - vágódott be a Fő utcát a parkolóval
összekötő kutyaszorítóba. S Alan tátott szájjal nézte, amint Rosszcsont nekimegy
Cadillacjével Norris bogárhátúja oldalának. Nem rontott éppen, de a súlya négyszerese lehetett
Norris kocsijának. Fémes roppanás hallatszott, és a VW nagy üvegcserép-pilinkéléssel a jobb oldalára
dőlt.
- 230 -
14
15
16