STEPHEN KING

Felkelt, odavitte a két gyűjtőt az iratszekrényhez, belökte a legalsó fiókba, bezárta a fiókot,
majd megnézte még kétszer, bezárta-e. Végül az ablakhoz lépett, és alvó városára kitekintve próbált
csillapodni.
A nyomában vannak. Üldözői. Azon kapta magát, hogy már ezredszer találgatja, vajon ki
uszíthatta rá Ezeket. Ha megtudná ki, könnyű szívvel kikapná revolverét a dobozból a molyrágta
szvetterek alól, és keresztüllőné! No, nem olyan egy-kettő. Dirib-darabkákat lődözne el belőle, közben
a Himnuszt énekeltetné a bitanggal!
Gyanúja a seriff egyszálbél megbízottjára, Ridgewickre terelődött. Lehetett ő? Talán esze
sincs hozzá... Igaz, pofára menni se lehet mindig. Pangborn állította ugyan, hogy Ridgewick az ő
parancsára tűzött büntetőcédulát a Cadillac szélvédője alá, de ő nem vesz rá mérget. S a klotyón,
amikor Ridgewick lerosszcsontozta, a szemében az a sokatmondó, gunyoros csillogás... Itt szolgált
már Ridgewick, amikor az adóhatóságtól az első fenyegető levelek érkeztek? Nem tudta bizonyosan.
No, majd megnézi a személyi kártyáját.
Hát Pangborn? Van esze elég, utálja is őt épp eléggé (ez az! Danforth Keetont Ezek gyűlölik
mind!), és Pangborn igen ismerős az állam székvárosában. Igaz, ismeri Ezeket Ott Fenn ő is. Hiszen
minden áldott nap megereszt nekik mennyi telefont! Még a különleges távolsági telefon számlája is
csillagászati összegekre rúg!
Akár összeesküdhettek ellene, Pangborn meg Ridgewick. Osztozhatnak a titkain.
- A Magányos Vadász és hű indián kísérője, Tonto - dörmögte Keeton gyászosan. - Megfizetsz
érte, ha te fújtál be, Pangborn. S ha együtt fújtatok be, megfizettek mind a ketten. - Két keze
lassan ökölbe szorult. - Mert az üldöztetést nem tűröm örökké, tudjátok meg!
Gondosan ápolt körme a húsába vásott. Azt sem érezte, mikor fakasztott vért a tenyeréből.
Lehet Ridgewick? Lehet Pangborn? Lehet Melissa Clutterbuck pénzügyi tanácsos, az a Frigid
Bardot, lehet a második tanácsnok Bill Fullerton (tudván tudja, hogy Fullerton az állására pályázik,
és addig nem nyughatik, amíg meg nem kaparintja).
Lehetnek ludasak mindannyian. Együtt.
Keetonból hosszú, elkínzott sóhajtás szakadt ki, és páravirágot vetett irodájának dróthálós
ablaküvegére. Kérdés, mit tehet. Mit tegyen folyó hó 17-éig?
Válasza így szólt volna most: Sejtelmem nincsen.
Danforth Keeton ifjúsága világos körrajzú volt, fekete és fehér. Keeton nem is bánta áttekinthetőségét.
A Castle Rock-i középiskolában végzett, de tizennégy éves korában már a családi autószalonban
tevékenykedett, mosta a próbakocsikat, viaszkolta a kirakatiakat. A Keeton-Chevrolet
az egyik legrégibb kocsiügynökségi koncesszió volt Új-Angliában, s egyben talpköve Keeton pénzügyeinek.
E talpkövön a teljes építmény biztosan állt, szinte a legutóbbi időkig.
A középiskola négy esztendejében Keeton mindenki Rosszcsontja volt. A kereskedelmi tagozatra
járt, megbízható „jó” jegyeket vitt haza, szinte egymaga irányította a diáktanácsot, majd a
Traynor Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait Bostonban. A Traynorban színjeles lett,
és három félévvel korábban végzett. S amikor visszatért Castle Rockba, megértette mindenkivel,
mégpedig hamarosan, hogy a Rosszcsont-világnak vége örökre.
Sima is volt pályája mindaddig, amíg Steve Frazierrel be nem ruccant egyszer Lewistonba
úgy kilenc-tíz éve. Akkor kezdődtek a bajok. Akkortól kezdtek szürke árnyékok borulni az ő világosan
körvonalazott életére.
Szerencsejátékokra sosem adta a fejét - sem a KIE Rosszcsontja, sem a „Kerak” Danje, sem
a Keeton-Chevrolet, sem a városi tanács Mr. Keetonja. Legjobb tudomása szerint nem játszott szerencsejátékot
a családban sem senki. Ártatlan snóblizásra, fej vagy írásra se volt példa náluk. Nem
mintha a Ne kockázz! isteni tilalma lebegett volna a család szeme előtt, csak éppen senkinek eszébe
nem jutott otthon a fogadás. Keetonnak sem, amíg először el nem keveredett a lewistoni ügetőre
Steve Frazierrel. Azután se fogadott másutt. Zülléséhez a lewistoni ügető elegendőnek bizonyult.
Harmadik tanácsnok volt akkor. Steve Frazier, akit öt esztendejénél régebben eltemettek
már, az volt akkoriban Castle Rock első tanácsnoka. Együtt „ruccantak be” (amint a lewistoni utazásokról
mondták) Frazierrel, Butch Nedeauval, a járás népjóléti biztosával, meg Harry
- 88 -
2