STEPHEN KING

- ...mert az oltások kimutatását még nem vitte vissza a rendelőbe - segítette ki Mr. Gaunt. -
Nagyon helyes. A nővér ugyan nem lesz benn, de ezt honnan tudhatná maga? Csak benéz hozzá, és
kész. Hanem kifelé, kérném, helyezze el ezt a borítékot abban a kocsiban, amelyet Miss Ratcliffe
kért kölcsön a vőlegényétől... Mégpedig a vezetőülése alá. Nem teljesen, hanem úgy, hogy egyik
sarka kiálljon.
Everett tudta jól, ki számít Miss Ratcliffe vőlegényének - a középiskola tornatanára. Annyira
tudta, hogy ha választhat, a menyasszonyánál szívesebben tréfálta volna meg Lester Prattet. A baptista
izompacsirta kék pólóingekben és kétfelől fehér csíkos kék kocogógatyók-ban járt, és nyilván
megváltással izzadta tele. Meggondolta most azt is, vajon lefeküdt-e Sally már vele. Bitang jó nő,
meg kell hagyni. A helyes válasz mégis a nem lehetett, szerinte. Amikor Lester kanos, mert már
annyit rágták egymást a kerti hintán, Sally alighanem fekvőtámaszokat parancsol rá, s hogy fussa
körül a házat néhányszor.
- Sally megint a Prattmobilon jár?
- Azon - válaszolta Mr. Gaunt kelletlenül. - Tréfálkozó a kedvünk, dr. Frankel?
- Hát - röstelkedett el Everett. Pedig csupán megkönnyebbült. Aggódott, miféle lesz majd az
az apró csíny, amire Mr. Gaunt rávette. S most látta, hogy kár volt aggodalmaskodnia. Mr. Gaunt
nem petárdát csempésztet bele egy hölgy cipőjébe, sem hashajtót a reggeli kakaójába: Mi veszélyes
lehet egy borítékban?
Mr. Gaunt mosolya ismét ragyogott rá. - Úgy is kell, lássa - mondta, és lépett egyet Everett
felé. Az meg hátrált szűkölve, nehogy átkarolja.
De csak az ajtót nyitotta meg mögötte. - Sok örömet a pipához - búcsúzott. - Mondtam-e,
hogy valaha Sir Arthur Conan Doyle, a nevezetes Sherlock Holmes megalkotójának tulajdonát képezte?
- Nem! - bámult el Everett Frankel.
- Nem, persze - vigyorodott rá Mr. Gaunt. - Hiszen hazudtam volna... Márpedig az nem szokásom
üzleti ügyekben, dr. Frankel. Ne feledkezzék el apró megbízatásáról.
- Dehogy.
- Akkor a viszontlátásra.
- Viszont...
Már nem volt kitől elköszönnie. Az ajtó bezárult mögötte. Bámulta egy pillanatig, aztán
visszaindult a Plymouthhoz. Ha valaki faggatni kezdi, mit is mondott Mr. Gauntnak és Mr. Gaunt
őneki, csak nyögött meg nyelt volna. Mintha étert szimatoltattak volna vele.
Amint a kocsiba visszaült, első dolga volt, hogy kinyissa a kesztyűtartót, beletegye a Szivi
címzetű levelet, és kivegye a pipáját. Arra véletlenül emlékezett, mivel ugratta Mr. Gaunt. Hogy
Conan Doyle tulajdona lett volna, s ő szinte hitt neki. Mekkora szamárság! Csak az agyara közé kellett
nyomnia, és tudta mindjárt, hogy senki másé nem lehetett, csakis Hermann Göringé.
Indított, és méltóságosan görgött kifelé a városból. Útjában a Burgmeyer-gazdaság felé kétszer
is félreállt, és megcsodálta magát pipájával a visszapillantó tükörben.
Albert Gendron fogtechnikai laboratóriuma a Várjárás Házában volt - abban a kietlen téglaépületben,
amelyik a Fő utcát fogta közre a Városházával, de segített nekik a Castle járási Vízművek
beton gyufaskatulyája is. A Várjárás Háza az árnyékát 1924 óta vetette a Vár patakára meg a
rajta átívelő Bádoghídra, otthont adott a fogtechnikuson kívül a járás öt ügyvédjének, egy szemvizsgáló
meg egy hallásvizsgáló rendelőnek, hét ingatlanügynökségnek, egy hitelügyi tanácsadónak,
egy egyszemélyes üzenetközvetítő szolgálatnak meg egy képkeretezőnek. A Várjárás Házának
többi öt-hat üzlethelyisége bérlőre várt pillanatnyilag.
Albert, a Csöndes Vizek Madonnájának oszloposa még O'Neal atya idejéből. korosodott
már, egykor fekete haja őszbe csavarodott, vállai megereszkedtek, mégis megmaradt nagy, derék
embernek - ölesnél nagyobbnak, száznegyven kilósnak, a város, ha ugyan nem a teljes járás legtestesebb
emberének.
A Várjárás Házának szűk lépcsőházában kaptatott a harmadik, vagyis a legfölső emeletnek,
és a fordulókban óvatosan megállt, tekintettel a Van Allen doktor által felderített szívzörejére. Az
- 151 -
4