STEPHEN KING

- A jebuzeusát! - kiáltotta a sörös. - Hát te hogy kerülsz ide, pajtásom?
Távoli zihálás ütötte meg a fülét: - ...se-gít-ség...
A sörös berontott, és ott találta Henry Beaufort-t a pult mögött egy halomban, se elevenen,
se holtan.
- Lehher Phatt ah - formálta a szót John LaPointe. Norris és Sheila támogatta el oda, ahol
Alan a holttest fölé hajolt.
- Kicsoda? - bámult rájuk Alan, mintha valami tébolydai vígjátékba csöppent volna. Hallál
vagy fakkanál, lesztermeszter? - Lehter Phatt - mondta John kínos türelemmel. - A köépihkoha
tonnatanáha.
- És mit keresett itt? - tudakolta Alan.
John LaPointe reménytelenül ingatta a fejét. - Entom, Alan. Jött éh egveht.
- Tíz perc szünet kéne - sóhajtotta Alan. - Hova lett Hugh Priest? Hát Clut? Mi a szent szar
zajlik itt?
George T. Nelson a hálószobája ajtajában állt, és hitetlenkedőn tekintett körül. Olyan tájkép
fogadta, mintha valami punkegyüttes - a Sex Pistolsék például - dajvázott volna itt a követőkkel.
- Mit... - kezdte volna mondani, de nem tartotta szükségesnek a befejezést. Tudta már. A kokaint
keresték. Csakis. A Castle Rock-i középiskola tanárainak körében kereskedett vele az utóbbi
hat évben (nem minden tanár tartotta nagyra azt az anyagot, amelyik Merrill, az Ász keresztségében
a Bolíviai Bingópor nevet viselte, csak az ínyesek), ő pedig vagy tíz deka kokót becsúsztatott a matrac
alá. Azt kereshették. Azt hát. Valaki eljártatta a száját, egy más valaki megkívánta. George
mintha sejtette volna már, amikor fölkanyarodott a behajtóra, és meglátta a betört konyhaablakot.
Átvágott a szobán, és zsibbadt kézzel fölrántotta a matracot. Semmi nincs alatta. A kokó eltűnt.
Majd kétezer dollár ára kokó. Mint a holdkóros indult meg a fürdőszobának, hogy lássa, kis
privát készlete megvan-e a gyógyszeres szekrény fölső polcán az Anacin-üvegben. Soha egy löketre
ekkora szüksége nem volt.
Az ajtóban megtorpant. Nem is a dúlás láttán, hiszen nagy igyekezettel dúlták föl a hálószobát
is. Hanem a vécécsészén akadt meg a szeme. A deszkáján fehér port látott.
S persze az a gyanúja támadt rögtön, hogy nem Johnson-féle babahintőpor.
Odalépett, megnyalta az ujját, rányomta a porra, majd lenyalta. A nyelve hegye szinte
nyomban elzsibbadt. A vécécsésze meg a kád közt üres zacskót talált. Világos. Hajmeresztő, de világos.
Valaki betört, megtalálta a kokót... aztán leöblítette a klotyón! Miért? Miért is? Ember meg
nem mondhatta, de Nelson annyit tudott, hogy előkeríti a tettest, és kihúzza belőle. Vagy kitapossa.
Vagy a fejét veri szét. Hogy meg ne sántuljon.
Háromgrammos vastartaléka megvolt. Kivitte a fürdőszobából, s akkor újabb szörnyűségen
akadt fönn a szeme. Ezt a disznóságot nem láthatta, amikor a hallon keresztül lépett a hálószobába,
innen azonban a szemébe ötlött.
Állt kővé dermedten egy hosszú percig, és nyelt nagyokat. Halántékán pattogtak az erek,
végül egyetlen fuldokló szó szakadt ki belőle:
- ...anyú...!
Lenn a földszinten a zabkásaszínű heverő mögött Frank Jewett aludt rezzenetlen.
A Fő utca tátogatóinak, akiket a kiáltozás meg a pisztolylövés csalt a járdára, új látványosságban
lehetett részük: az elsőtanácsnok szökése, lassított filmen.
28
29
30
- 235 -