STEPHEN KING

Cora Rusk kifordult a Fő utcára, és sétalépésben tartott a Hasznos Holmik felé. Elment egy
kanárisárga Ford Econoline mellett, és az oldalán elolvasta ugyan a lángbetűs WPPD 5. CSATOR-
NA HELYSZÍNI HÍREI feliratot, de nem látta, hogy Danforth Keeton, a Rosszcsont mered rá a vezetőfülke
ablakából. De ha látja is, nemigen ismer rá. Rosszcsontból szinte új ember lett. De ha
meglátja és meg is ismeri, a találkozás akkor sem mond sokat Corának. Megvolt neki a maga baja.
Még inkább a maga dühe. Azonban se a baja, se a dühe nem volt halott fiával kapcsolatos.
Cora Rusk tört napszemüveget vitt a kezében.
Azt hitte már, a rendőri faggatózásnak nem lesz soha vége... Addig semmiképpen, amíg ő
meg nem tébolyodik.
Takarodjatok! - kiáltotta volna rájuk a legszívesebben. - Ne kérdezzetek ennyi hülyeséget
Brianról! Ha bajba keveredett, vegyétek őrizetbe. Majd az apja intézkedik, úgyse jó másra. Engem
hagyjatok békén! Engem pásztorórára vár a Király! Nem várathatom!
Egy pillanatig Pangborn seriffet is látta a konyha ajtófélfájához támaszkodni összefont karral.
Akkor akarta a véleményét megmondani a rendőröknek, mert gondolta, a seriff megértené. A
seriff nem olyan, mint ezek. Idevaló ember, ismeri a Hasznos Holmikat, nyilván ő is megkapta ott a
szíve vágyát - hát miért ne értené?
Csakhogy Mr. Gaunt is abban a pillanatban szólalt meg benne, nyugalmasan és józanul,
mint mindig. Nem, Cora... Kár a szóért. Hogy is értene! Nem olyan ember ő, mint maga. Nem ért a
vásárláshoz. Mondja inkább a rendőröknek, hogy meg akarja látogatni a kórházban a másik fiát.
Akkor majd leszállnak magáról. Egy időre legalább. Aztán már úgysem számít.
Cora tehát ezt mondta nekik, s a szava hatott. Kiszorított egy-két könnyet is - nem Brianért,
hanem a Királyért, hogy most ott bolyong Gracelandben őnélküle, szegény!
A rendőrök eltakarodtak, csak kettő-három tett-vett kinn a garázsban. Cora nem tudta, mit
motoszkálnak ott, de nem is nagyon érdekelte. Fölkapta varázslatos napszemüvegét a konyhaasztalról,
és fölsietett vele a hálószobába. Ott aztán ledobta a pongyoláját, elheveredett az ágyon, és föltette.
És nyomban visszajutott Gracelandbe. Megkönnyebbülés és lihegő vágyakozás töltötte el.
Meztelenségében zavartalanul suhant föl az ívelt lépcsőn az autópálya szélességű, őserdei
subákkal teliaggatott fölső fogadócsarnokba, és ment a csukott kétszárnyú ajtóig a végében. Lábujjai
kéjesen mélyedtek a szőnyegbe. Látta a kezét is, amint a kilincsre fonódik. Aztán kitárta az ajtót,
és széttekintett a Király csupa fekete, csupa fehér hálószobájában. A falak feketék voltak, a padlót
borító suba fehér, a függöny fekete, a fekete ágyterítők szegélye fehér - csupán a mennyezet volt
éjféli égszínkék, s benne ezernyi hunyorgó villanycsillagocska.
Akkor az ágyra pillantott, és megállt benne az ütő. A Király az ágyon hevert, de nem egymaga.
Myra Evens lovagolt rajta, s a fejét fordította a lovaglóülésből, amint Cora megnyitotta az
ajtót. A Király viszont le nem vette az álmos kék szemét Myráról.
- Myra! - sikoltotta Cora. - Mit keresel itt?
- Hát - kuncogott Myra -, nem takarítónői fizetést.
Cora csak hápogott. - Nahát... nahát... fehér boton vezessenek! - kiáltotta, mikor hangra kapott.
- Hát vezessenek - hagyta rá Myra, és gyorsított a csípője mozgásán. - Akkor legalább illik
rád ez a hülye napszemüveg. Na, tűnj el, menj vissza Castle Rockba. Minekünk sok a dolgunk, igaz,
Elvis?
- Dahonnam, szivam - felelte a Király. - Ki sa látszunk alóla.
Cora megrökönyödése dühbe csapott. Odarontott áruló barátnőjéhez azzal, hogy a két hamis
szemét kikaparja. De amikor a karmait ráemelte, Myra hátranyúlt - a lovaglása nem lassult egy pillanatig
-, s lekapta a napszemüveget Cora orráról.
Cora meglepetésében lehunyta a szemét... S mire kinyitotta, a maga ágyán hevert megint, a
napszemüveg meg lenn a földön, meghasadozva.
5
- 260 -