STEPHEN KING

- 9 -
NYITVA
És nem többet. Brian állt, két lába közt a kerékpárja. Dobogó szívvel bámulta az ajtót.
Csak nem bemégy? - tépelődött: - Neked benn a helyed, ha egy nappal korábban nyitott is.
Miért ne?
Mert a kirakaton rajta a mész, az ajtó belső felén meg a redőny. Ha bemégy, minden történhetik.
Bármi.
Azám. Például, hogy a tulajt Lugossy Bélának hívják. Vagy anyjának öltözve belezi a vevőit.
Ez az!
Akkor hagyd a fenébe, intette félénkebbik valója. Intelme eléggé erőtlenül hangzott. Mintha
nem mondott volna többet, hogy gyanús ez a korai nyitás.
Akkor jutott az eszébe, mivel állít majd haza. „Mami - veti oda, amint besétál -, emlékszel
az új boltra? A Hasznos Holmikra? Kinyitott egy nappal előbb, hát fogtam, bementem, és körülnéztem.”
Hogy nyomná anyja a tv távirányítóját! Hogy kapná le a hangot! Hogy csüggne minden szaván!
Ez a gondolat megszédítette. Lerúgta kerékpárjának támasztólábát, és belépett a ponyva árnyékába.
Mintha már itt tíz fokkal hűvösebb volna, állapította meg, amikor megállt az ajtóban.
Hátha tévedésből fordítottak a táblán? Keze a régimódi kilincsen nyugodott, amíg ezt a lehetőséget
meggondolta. Az ajtó mögül egy hang nem szűrődött ki.
De ha már itt vagyok - megpróbálom... S a kilincs engedett. A Hasznos Holmik ajtaja megnyílt.
Félhomály fogadta, nem sötétség. Irányfényeket látott, amilyeneket apja cége, a Dick Perryféle
Nyílászárók és Portálok szerelt csak a környéken, és égett is belőle néhány. Üvegtárlókra irányultak
körben. Hanem a nagy helyiség tárlóinak java üres volt. Fény csupán a bennük lévő néhány
tárgyra szegeződött.
A Western Maine Biztosítási és Ingatlanügynökség korában pucér padlót süppedő bordó
szőnyeg borította faltól falig. A falak csontfehérré lettek. A bemeszelt kirakatüvegen fehér fény derengett.
Valami tévedés lesz itt, fordult meg Brian fejében újból. Hiszen még az áru sem érkezett
meg! Aki a táblát az ajtón megfordította, az felejtett el bezárni. Illedelmesen akkor járna el, ha kihátrálna,
behúzná az ajtót, felkapna kerékpárjára, és elkarikázna.
De ez sem megoldás. Utóvégre látta már az új üzletet belülről. Anyja estig vallatná, ha enynyit
megmondana neki. A legbosszantóbb, hogy azt sem tudja, mit lát. Volt néhány (kiállítási) tárgy
a tárlókban, az irányfények talán próbaképpen rájuk is szegeződtek, csak Brian meg nem mondhatta
volna, mikre. Hanem annyit jól látott, hogy nem mennyezetes ágyakra és tekerős telefonokra.
- Jónapot - szólt be tévetegen az ajtóból. - Van itt valaki? - S már belekapaszkodott a kilincsbe,
hogy húzza is be az ajtót, amikor megérkezett a válasz: - Én vagyok itt!
Szálas alak - első pillantásra hórihorgasnak tetszett - lépett ki a tárlók mögül nyíló ajtón. Az
ajtót sötét bársonyfüggöny rejtette. Briannek egy pillanatra görcsbe rándult a gyomra, de az egyik
irányfény a kilépő férfi arcélét súrolta, és a látvány megnyugtatta. Öreg volt a szálas ember, nyájas
arcú, és szívélyesen, érdeklődőn nézett végig rajta.
- Nyitva találtam az ajtót, azért gondoltam... - magyarázkodott volna Brian.
- Nyitva persze - nyugtatta meg az öregúr. - Gondoltam, kinyitok ma délután... előzetesként.
Így aztán ön lett az első vevőm. Sétáljon be, fiatal barátom. Kerüljön beljebb bátran, ossza meg velem
ifjúságának örömét!
Kezét nyújtotta, és mosolygott. Mosolya ragadósnak bizonyult. Brian első pillantásra megkedvelte
a Hasznos Holmik boltosát. Elindult a küszöbről, hogy kinyújtott kezét megszorítsa. Óvatosabbik
valója sem intette most. Az ajtó becsukódott mögötte, zárja kattant, Brian észre sem vette.
3