STEPHEN KING

- Sejtelmem nincs, miért cirkuszol! - ordította a kagylóba Lester. - Legalább ennyit megmondana
neki? Hogy nem tudom, miért pipa rám! Meg azt is, hogy akármiért, csak félreértés lehet,
mert én nem tudom, miről van szó!
Amikor Mona hosszú hallgatás után megszólalt, fagyossága tovább enyhült. - Nem bánom,
Lester. Megmondom.
Lester pedig most azzal emelte a leszegett fejét, hátha Sally ott ül a Mustang anyósülésén, és
békecsókkal várja - a kocsi azonban üresen fogadta. A közelben is csak a korpaeszű Dadogós Dodd
hülyéskedett a gördeszkájával.
Steve Edwards ért Lester nyomába, és a vállára csapott. - Les, komám! Nem ugranál be hozzám
egy kólára? Többen ígérték a gyerekek közül, hogy benéznek. Meg akarjuk beszélni az újabb
katolikus macerát. Az egyháznál ma este lesz a nagy összeröffenés, ugye nem felejted el? És az
volna a jó, ha az ifik egységesek volnának a tennivaló dolgában. Említettem Don Hemphillnek is, és
azt mondta, helyes, rendezzük sorainkat. - S úgy nézett Lesterre, mint aki dicséretre vár.
- Ma délután nem mehetek, Steve. Majd máskor.
- Hé, Les... hát nem érted? Nincs máskor! A pápisták pökik a markukat!
- Akkor se mehetek. - S az arca azt mondta: Ha van eszed, nem is erőlteted.
- Jó... de miért nem?
Mert meg kell tudnom, mitől gorombult be a menyasszonyom, gondolta Lester. És megtudom,
ha úgy kell kifacsarnom belőle, akkor is.
Válaszolni pedig ezt válaszolta: - Tennivalóim vannak, Steve. Fontos tennivalók, hidd el.
- Ha Sallyről van szó, Les...
Lester szeme veszélyesen villant. - Jobb, ha kihagyod a dologból.
A szelíd lelkű Steve, akit a kaszinó körüli vita ajzott fel, nem volt mégsem olyan jó erőben,
hogy átlépje a mezsgyét, ha Lester Pratt az orra előtt vonta meg. Másrészt szó nélkül sem hagyta
volna. Lester Pratt nélkül az ifiprogram hajítófát nem ér, akárhány ifi jelenik meg a találkozón.
Azért inkább tisztességtudóra fogta a szavát, úgy kérdezte: - Tudsz arról a névtelen levélről, amit
Willie tiszi kapott?
- Tudok - felelte Lester. Rose nagytiszteletű úr a parókia előszobájának padlóján találta, a
Babtista Faszpista megszólítás szállóigévé vált azóta. A nagytiszteletű úr hamarjában összetrombitálta
a Legényegyletet, s ott közreadta azzal, hogy a levél gonoszsága el nem képzelhető. Nem férrr
emberfiánakka fejébe, pattogott, hogy katolikusokkk ilyen mélyre süllyedhetnekkk abbeli
igyekezetükbennn, hogy a Sátánnnakkk templomát megépítsék. S talán, vélekedett, a förmedvény
kinyitja „fiatalságunkk szemétt”. Ezzel bocsátotta közre a levelet, mégpedig kutyazacskóban, mintha
másképp fertőzés ragadna vele kézről kézre. Amikor Lester elolvasta, melegében laposra vert
volna egypár katolikust. De azóta történelmi távlatba került az ügy, és eléggé nevetségesnek tetszett.
Kit érdekel, ha a katolikusok egy kis szerencsejáték árán új háztartási cikkeket és autógumikat
vihetnek haza? S ha a katolikusok ügye és Sally ügye közt választania kellett, Lester tudta, melyiket
válassza.
- …hogy kimódoljuk a lehetséges ellenlépést! - lelkesedett Steve. - Azaz a kezdeményezést
kell megragadnunk, Les! Willie tiszit nyugtalanítják ezek a népek, akik buzgó katolikusoknak nevezik
magukat, mert úgy látja, következhet az is...
- Nézd, Steve, tégy, amit akarsz, de engem hagyjál ki a játékból!
Steve hátralépett, és úgy bámult Lesterre, mintha azt várta volna egyébként galambepéjű hitfelétől,
hogy észbe kap, és bocsánatát kéri. De amikor látta, hogy arra várhat, megindult vissza az
iskolának, ezzel: - Kutya kedvedben vagy, hallod!
- Megmondtad az igazat! - kurjantott utána Lester harciasan, és ökölbe szorította két lapátkezét.
Lester azonban nemcsak kutya kedvében volt. Fájt a lelke, és úgy érezte, a legjobb lenne, ha
fájdalmát leverné valakin. Nem szerencsétlen Steve Edwardson persze. Sőt a verekedés szándéka
éppen azért érlelődött benne, mert dühét Steve-en nem tölthette ki. S a garázda indulat villanyosan
élesztette meg agyának olyan zugait is, ahol egyébként csönd és sötétség honolt. Mióta Sallybe szeretett,
először tapasztalt magában dühöt Sally ellen is. Hogy merészeli őt hazug disznónak nevezni?
Megharagudott valamiért? Jól van. Megharagudott. Talán rászolgált ő is valamivel. Sejtelme
nem volt ugyan, mivel, de mondjuk. Akkor már joga van a gyalázkodásra? Nemhogy kérdőre vonná
- 217 -