STEPHEN KING

- Ne hagyd fönn a tejes poharad, mert belesavanyodik a tej, aztán kapargathatom.
- Lehozom, anyu.
- Hát ajánlom is.
Brian vagy félórát töltött az íróasztalánál Sandy Koufax kártyájával. Amikor Sean benézett
hozzá, hogy nem megy-e - aztán Sean pityergését az ajtó előtt, de a szíve nem esett meg rajta.
Elvégre jólneveltség is van a világon.
10
Egy smasszer partit rendezett az udvaron,
És sittszerte meglett nyomban a mozgalom!
Nyinak-makognak, dörgetik a nagykaput,
A zenekar nyomja alá a nagy kamut!
Szétvetett lábbal áll a Király, kék szeme szikrát hány, fehér ejtőernyősruhájának nadrágszára
rezeg. A mennyezeti fényszórók cseh gyémántokon csillannak. A Király szemébe kékesfekete hajtincs
hullik. A mikrofont szájához emeli, de nem annyira, hogy a durcás felső ajkát ne láthatná
Myra.
Lát mindent. Az első sorban ül.
És hirtelen, amint az ütősök veszik át a szót, a Király ŐÉRTE nyújtja a kezét, valahogy úgy,
mint Bruce Springsteen (bár őbelőle Király nem lesz, míg a világ s két nap, hiába igyekszik), nyújtja
a két karját azért a lányért a Tánc a sötétben videováltozatán.
Egy pillanatig kábán néz, mozdulni is kába. Majd taszigálják hátulról, s a Király keze a
csuklóján. Egyszerre az orrában a szaga: izzadság, arcszesz, forró, tiszta hús.
S egy pillanat nem kell, Myra Evans a két karjában Elvis Presleynek.
Ejtőernyősruhájának szaténját érzi a tenyerén. A Király ölelő karja izmos. Az arca egy
araszra nincs. Táncolnak, egy pár lettek - Myra Josephine Evans a maine-i Castle Rockból, Elvis
Aron Presley a tennessee-i Memphisből! Vonaglanak a tágas színpadon, és négyezer megvadult néző
sikongja az ötvenes évek dalát: „Rock-rock-rock lesz a divat...”
Csípőik összedörzsölődnek, és a Király tekergőn nyomul neki. Aztán kidobja. Szoknyája szétterül
a levegőben, látszik a lába szára a csipkés „Viktória titkai” bugyiig, s a keze úgy fordul a Király
kezén, akár a kerékagy a tengelyen. A Király magához vonja ismét, tenyere végigsimít a hátán
a tompora dombjáig, arra rátapad, úgy vonja magához. Myra lepillant a nézőtérre, és a rivaldafényen
túl ott látja Cora Rusk fölfelé szegeződő dühös tekintetét, irigyen sárguló arcát.
Majd azt érzi, hogy Elvis két kézre fogta az arcát, maga felé fordítja, és a közép-déliek mézédes
vontatottságával kérdi: „Nem-e emmást kéne nézni ienko, szivi?”
Nem is felelhet, mert duzzadt ajka már a száján... A szaga meg a tapintása a világot tölti be.
S egyszerre a nyelvét érzi a szájában - a Rock Királya nyelvest vált vele Cora és a világ szeme láttára!
Szorosan magához vonja megint, és amint a kürtök szállnak be röhögve, mámoros forróság
kezd bontakozni az ágyékában. Ó, ó, ilyen jó sosem volt, még Ász Merrill-lel se annyi éve lenn a
Vártónál! Sikoltana, de a Király nyelve a szájában, azért csak a ruhája szaténjába kapaszkodhat, és
úgy tolja felé az ágyékát, amint a kürtök rázendítenek az Énfelém-re.
Mr. Gaunt a másik bársonyszékből klinikai tárgyilagossággal figyelte Myra Evanst élvezésének
görcseiben. Myra úgy reszketett, mint akin idegösszeomlás lett úrrá, Elvis képét szorongatta,
szemét lezárta, combja szorult-lazult, szorult-lazult. A haja kazal volt, a melle fújtató. Dupla tokája
izzadt, akár Elvisé utolsó idejében, amikor a színpadon lóbálózott, akár a víziló, utolsó néhány koncertjén.
- Óóóóó! - szakadt ki a reszkető Myrából. - Óóóó! Ó, Istenem! Óóóóóó, Ihistehenehem!
Óóóóó...
11
- 51 -