STEPHEN KING

- Most nem fontos az... Később elmondhatom. Ha lesz még később. Túlhúzza, azzal véti el.
Mindent túlhúz. Akkora benne az igyekezet, hogy majd fölrobban. Azt értsd meg, Alan: Annie
meghalt, Todd is meghalt, te pedig nem ütheted bottal az Ász nyomát, amíg a város ég körülötted...
Polly válla fölött kéz jelent meg, majd alkar akaszkodott az álla alá, és durván hátrarántotta.
Merrill, az Ász állt Polly mögött, pisztolyt szegezett rá, és Alanre vigyorgott a háta mögül.
- Falra festették az ördögöt, hölgyem - mondta Ász, és a fejük fölött -
- villám repesztett végig az égen.
Frank Jewett és híres barátja, George T. Nelson úgy néztek farkasszemet a bíróság lépcsőjén,
mint két szemüveges cowboy. Szinte már négy perce, és idegeik zizegtek a nagyfeszültségben.
- Hi! - sikkant Frank, és a pisztolyáért kapott.
- Hu! - szusszant George T. Nelson, és rántotta a magáét. Vigyorgásuk hangtalan sikolynak
tetszett, amint a ravaszt megrántották. A két lövés annyira egybevágott, hogy egynek tetszett. De
fentről beleszólt a villám, és mind a ketten kimozdultak golyójuk útjából.
Frank Jewett süvöltést hallott a bal füle mellett. George T. Nelson csípést érzett a nyaka jobb
felén.
Hitetlenül meredtek egymásra füstölgő fegyverük fölött.
- He? - szólalt meg George T. Nelson.
- Hö? - bámult rá Frank Jewett.
És vigyorogtak tovább, ámulón. George T. Nelson bizonytalan lépést tett Frank felé, Frank
habozón megindult George felé. A következő pillanatban talán össze is ölelkeznek, hiszen edzik a
barátságot az efféle próbák... Azonban a Városháza akkora dörgéssel robbant, mintha a világ akart
volna szétszakadni, és a robbanás ereje elporlasztotta őket.
E robbanás mellett eltörpült az összes többi. Ász meg Rosszcsont negyven rúd dinamitot helyezett
el két kötegben a Városházán. Az egyik köteget a bíró székére tették le a tárgyalóteremben,
majd Rosszcsont ragaszkodott hozzá, hogy a másikat Amanda Williams íróasztalára tegyék a tanácsnokok
szárnyában.
- Nőknek nincs keresnivalójuk a politikában - magyarázta Ásznak.
A robbanás iszonyú volt. A város legnagyobb épületének minden ablakát földöntúli lilanarancs
fény töltötte be. Majd a tűz az ablakokon meg az ajtókon keresztül csapott ki,
szellőzőlikakon és rácsokon át, mint megannyi könyörtelen pallos. A Városháza palafödele egyben
emelkedett, mint valami zegzugos űrhajó lángpárnán, majd ezernyi darabjára hullott szét.
A következő pillanatban maga az épület vágódott szét, és tégla meg üveg jégesőjével verte
meg a Fő utca alsó végét. Ezt a jégesőt csótánynál nagyobb élőlény nem élhette túl. Tizenkilenc áldozata
volt, férfiak és nők, köztük öt tudósító, akik az elvaduló Castle Rockból küldték volna híreiket
szerte, de íme, híreik részévé váltak.
Az államiak járőrkocsijai, tv-társaságok közvetítőkocsijai bucskáztak a levegőben. Az a kanárisárga,
amelyet Mr. Gaunt bocsátott Ász és Rosszcsont rendelkezésére, háromméteres magasságban
úszott pörgő kerekekkel a Fő utca hosszán ünnepien. Felpattant ajtóin át potyogtatta szerszámait,
megmaradt versenyóráit. A forróság hullámának hátán eljutott a Dostie-féle biztosítási
ügynökségig, ott kényszerleszállást hajtott végre, majd egy darabon tolta az onnan kirobbant írógépeket
és kartotékdobozokat, akár a hógyalu.
Rengéshez hasonló földingás terjedezett. Az ablakok törtek városszerte. A házak szélkakasa
általában az uralkodó szélirányhoz híven északkeletnek mutatott. S bár a vihar csendesedni kezdett,
mintegy elszégyenkezvén e pusztulás láttán - valahány szélkakas megpördült, sőt néhány leugrott a
tengelyéről. Másnap egyet a baptista gyülekezeti terem ajtajába állva találtak, mint valami martalóc
indián nyilát.
A Vár sugárútján, ahol a hadi szerencse immár a katolikusokhoz szegődött, megbénult a
küzdelem. Henry Payton a járőrkocsijánál állt, kivont revolvere a térdéig hanyatlott, úgy bámult a
- 307 -
10
11