STEPHEN KING

enne többet a játékpénznél - elvisz belőle az ember vagy otthagy a magáéból, jeléül, hogy itt járt,
és részese volt a nagy mulatságnak. Csupán a tömegen áthullámzó izgalom érdekelte őt, amikor
megszólalt az indítóharang, nyíltak a csikorgó kapuk, és elbődült a hangosanbeszélő: „IN-DU-
LÁS!” Csupán a tömeg morajlása érdekelte, amint a lovak a harmadik körbe fordultak, s hogy égzengéssé
erősödik, úgy csap le a lelátó magasából a negyedik körre, és megráz hajtót, lovat. Mekkora
ott az élet!
Veszedelemmé is fajult, akkora.
Úgy döntött, jobb lesz neki kimaradni ebből. Hiszen olyan szépen eltervezte az életét. Remélte,
ha Steve Frazier földobja a bakancsot, őbelőle lesz majd Castle Rock első tanácsnoka. Aztán,
hat-hét év hivataloskodás után megcélozza az állami képviselőházat. S még? Ki tudja. Törekvő embernek
nyitva az országos hivatal is. Törekvés kell meg hozzáértés. Meg józanság.
S ez volt az ügető baja: Keeton nem látta mindjárt, de ráébredt. Az ügetőn jegyet vált, és letétbe
helyezi a józanságát. Keeton láthatott a családjában őrjöngést eleget, azért nem ismerte félre,
amit a lewistoni ügetőn tapasztalt. Zsírozott oldalú gödör volt ez, fűrészfogas tőr, élesre töltött és
kibiztosított fegyver. Nem is hagyhatta ott az este legvégső futamáig. Próbálta otthagyni. Egyszer
majdnem el is jutott a kijáratig, de az agyában föltámadt valami sötét erő, hüllőhöz fogható titokzatos
rém, az ragadta el a kormányrudat, az fordította vissza a pályának. Keeton rettegett, hogy az a
hüllő végképp rátelepszik. Jobb nem fölverni.
Három esztendeig vigyázott. Aztán 1984-ben Steve Frazier nyugalomba vonult, és Keetont
választották meg első tanácsnoknak. Ekkor kezdődtek az igazi bajok.
Győzelmét az ügetőn ünnepelte, s ha már lúd, legyen kövér: elment a két- meg ötdolláros
ablakok mellett, és egyenest a tízdollárosnak tartott. Százhatvan dollárt veszített azon este, többet,
mint amennyi a családi költségvetésbe fért (feleségének másnap negyvenet vallott meg), de nem
többet, mint amennyit üzletének jövedelme megbírt. Nem, nem, hangoztatta.
Egy héttel később újra kiment, azzal, hogy visszanyeri pénzét, és helyrebillenti a mérleget.
Szinte sikerült is. A szinte lett a vezérszó attól fogva. Ahogyan egyszer szinte sikerült eljutnia a kijáratig.
A következő héten kétszáztíz dollárt vesztett. Ez már akkora lyukat ütött a költségvetésén,
hogy Myrtle is fölneszelt volna, azért elkölcsönzött egy keveset a város kézipénztárából. Száz dollárt.
Semmiséget.
Ezután mind ködösebbé vált a kép. A gödör fala síkos volt, kikapaszkodni nem létezett. Talán
a mélyebbre csúszást lehetett fékezni tíz körömmel. De az is csak vívódását tette keservesebbé.
1989 nyarától nem volt megállás végképp. Esténként indították a futamokat azon nyáron,
Keeton pedig kinn volt július második felében, majd augusztusban végig. Myrtle egy darabig gyanakodott,
hogy csupán alibivel szolgál neki az ügető, mert van valakije. Keetonnak nevetnie kellett.
Ha maga Diana istenasszony robog le versenykocsiján a holdból, tógája nyitva, nyakában tábla,
hogy GYUKJ MEG, DANFORTH!, azzal se tudott volna mit kezdeni. Ha elgondolta, milyen mélyen
markolt a városi kincstárba, a fanszőr közt sűrű fésűvel nem találta volna a pöcsét.
Amikor Myrtle megtudta végre, hogy Danje mégis az ügetőre jár, megnyugodott. Addig
sincs láb alatt a házban. Veszíteni se veszíthet sokat, okoskodott az asszony, a bankbetétük nem
mutat nagy ingadozást. Még örült is, hogy házizsarnoka mulatságára lelt élete derekán.
Az ugató, nem más! - gondolta el Keeton, amint felöltője zsebébe mélyesztett kézzel bandukolt
a Fő utcán. S hirtelen kitörő nyerítésére megfordult volna akárki járókelő. Myrtle szemmel tartja
bankszámlájukat! Hogy Dan fosztogathatja öregkorukra szánt letéti számlájukat is, az meg sem
fordul a fejében. Nincs tudomása arról sem, hogy a Keeton-Chevrolet-lerakat súlyos anyagi bajokkal
küzd.
Az asszony a háztartás költségein meg a bankszámlán tartotta a szemét.
Hanem a hites könyvvizsgáló, az ő.
S ha sikkasztani kell, a hites könyvvizsgáló ügyesebb másnál... Amíg a hullámok össze nem
csapnak a feje fölött. Márpedig a tornyosulásuk 1990 őszétől vált veszedelmessé. Küzdött velük,
ameddig bírt. Remélte, hogy magához édesgeti a szerencsét még egyszer. Addigra talált egy fogadóbankárt,
azon keresztül köthetett nagyobb fogadásokat is, mint az ügető pénztáránál.
Szerencséje azonban nem akart fordulni.
Az idén nyáron aztán üldözőbe fogták. Eddig csak játszottak vele, mint macska az egérrel.
Hanem ennek már fele se tréfa. Egy hete nincs a végítéletig.
- 91 -