STEPHEN KING

- Otthon szeretnék lenni kezdésre - mondta Keeton, s a CASTLE ROCK 8 MÉRFÖLD táblánál
balra fordult.
Nettie bekapcsolta a tévét, Keetonék nagy színes Mitsubishiját, és nézte a Vasárnapi
Szupermozit. Ava Gardner játszott benne meg Gregory Peck. Gregory mintha beleszeretett volna
Avába, bár bizonyosat mondani nem lehetett - talán abba a másikba inkább? És akkor jött az atomháború,
Gregory Peck valami tengeralattjárót vezényelt. Ez már nem érdekelte Nettie-t. Azért kikapcsolta
a tévét, ráragasztott egy rózsaszín cédulát a képernyőjére, és kifordult a konyhába. A tálalószekrény
minden ajtaján benézett - az asztali készlet szép amúgy, de az edényektől nem vagyok
elájulva! -, aztán nagy fintorogva megvizsgálta a hűtőszekrényt is. Sok a maradék. A hanyag gazdasszony
címere. Nem mintha Rosszcsont tudná. Nem, arra letette volna a nagyesküt. Az ilyen
Rosszcsont-félék térképpel és iránytűvel el nem igazodnak a konyhában.
Órájára pillantott ismét, majd munkához látott. Eltötyörészte az időt. A drága időt. Gyorsan
elkezdte szaggatni a cédulákat a rózsaszín tömbről, és ragasztgatta mindenüvé - hűtőszekrényre,
tűzhelyre, a garázsnak nyíló ajtó mellett a telefonra, az ebédlő tört vonalú szekrénysorára. De hiába
égett keze alatt a munka, egyre nyugtalanabb lett.
Nettie éppen akkor fogott munkához, amikor Keeton piros Cadillacje átrobogott a Bádoghídon,
majd megindult a Vízimalom soron Castle View-nak.
- Danforth? - riadt föl Myrtle. - Kitennél engem Amanda Williams házánál? Tudom, kiesik
egy kicsit, de a fondueserpenyőm nála. Azt gondoltam... - Az arcán mosoly rebbent. - Azt gondoltam,
kis lakomát csapnánk estére. Amíg a mérkőzést nézed. Ha kitennél.
Keeton már nyitotta volna a száját, hogy Williamsék háza nagyon kiesik, és nemsokára kezdődik
a mérkőzés, azt a rohadt serpenyőt meg elhozhatja holnap is. Keeton utálta a forró, nyúlós
sajtot. Nagy baktériumtenyészet az.
Aztán meggondolta. Negyedmagával ült a Tanácsnokok Testületében két hülye fasszal meg
egy hülye kurvával. A hülye kurva Mandy Williams. A másik kettőt, Bill Fullertont, a város borbélyát
és Harry Samuelst, a város temetkezési vállalkozóját már kereste pénteken. Úgy tett, mint aki
csak bekukkant hozzájuk. Megtörténhetett ugyanis, hogy az állami adóügy nekik is kiküldte a levelet.
Megkönnyebbülten hallotta, hogy ők semmit nem kaptak - legalább eddig nem -, de a kurva
Mandyt nem találta pénteken.
- Jól van - hagyta rá a feleségére azért, de hozzátette: - Kérdezd meg tőle, nem kapott-e
olyan hivatalos levelet, amit velem meg kellene beszélnie.
- Jaj, szívem, tudod, hogy én nem értek a hivatalos dolgokhoz...
- Tudom, hogyne tudnám. Attól megkérdezheted. Kérdezni a hülye is tud, igaz?
- Igaz - mondta az asszony félénken.
Keeton kegyesen megveregette a kezét. - Ne haragudj.
Myrtle rábámult. Bocsánatot kér! Házasságuk során egyszer-kétszer történt talán ilyesmi,
csak nem emlékezett, mikor.
- Annyit kérdezz, hogy az államiak nem jártak-e a nyakára mostanában - oktatta ki Keeton. -
Földbérletügyben, csatornaügyben... vagy adóügyben, mondjuk. Benézhetnék én is, de inkább otthon
lennék a mérkőzés kezdetére.
- Meglesz, Dan.
Williamsék a Castle View félútján laktak. Keeton bekunkorodott kocsifölhajtójukra, és
megállt a kurva autója mögött. Idegen autó persze. Volvo. Keeton mindig kinézte belőle a titkos
kommunistát vagy a leszbit. Myrtle kinyitotta a kocsiajtót, kilépett, és ijedős mosolyt vetett a férjének.
- Félóra, és otthon vagyok.
- Jó. De a hivatalos levelet ne felejtsd el megkérdezni - kötötte a lelkére. Mert ha Myrtle
akármilyen zavaros válasszal állít is haza, annyit kihámoz belőle, hogy történt valami. S akkor ő
kiszedi a kurvából... holnap. De nem ma délután. Ez a délután az övé. Még Amanda Williams lát-
- 119 -
7
8