STEPHEN KING

- El. De Mr. Gaunt... akármilyen szépen szalad a kocsi, rendszámtábla jó lenne rá, mert ha
mondjuk most megállítanak...
- Nem fontos - legyintett Mr. Gaunt. - Állítsa be a bolt mögé, Ász, legyen olyan kedves. Én
majd később elhelyezem.
- Hogyan? Hova? - Ász egyszerre azt tapasztalta, hogy a kocsit nem akarózik Mr. Gaunt kezébe
adnia. Nemcsak azért, mert a maga kocsiját Bostonban hagyta, és az éjszakai munkához kell
valami őalája is - a Talismanból nézve minden más kocsi tragacsnak tetszett, még az ő Challengere
is.
- Az már az én gondom - felelte Mr. Gaunt zavartalanul. - Látni fogja, ha nekem dolgozik,
simábban alakul maga körül minden, mint ha a hadseregben szolgálna. A dolgát pedig háromféleképpen
végezheti: jól, rosszul s úgy, hogy nekem tessék. Ha pedig csak az én kedvemet keresi, soha
bajba nem juthat, érti?
- Hogyne. Én ne érteném?
- Úgy is kell. Akkor vigye a kocsit a hátsó bejárathoz.
Ász megkerülte a sarkot a sárga kocsival, majd begörgött a Fő utcai üzletsor mögött húzódó
nyugati sikátoron. A Hasznos Holmik hátsó ajtaja megnyílt addigra, és Mr. Gaunt a küszöbön várta
a ferdén kieső sárga fényben. Segíteni nem is próbált, amíg Ász becipelte a ládákat a bolt hátsó helyiségébe.
A bolt vevői közül sokan meghökkentek volna, ha ezt a helyiséget meglátják. Hallották,
hogy Mr. Gaunt a boltot a raktártól elválasztó függöny mögött matat-tologat néha... pedig ebben a
raktárban nem volt semmi, amíg Ász nagy lihegve el nem helyezte a ládákat a sarokban.
Azazhogy egyetlen valami volt. A helyiség túlsó sarkában régimódi patkányfogó csappanója
alatt nagy patkány hevert nyakatörten, vicsorgón.
- Tiszta munka - mosolygott Mr. Gaunt, s hosszú ujjait dörzsölgette. - Estét betöltő munka,
és várakozásomnak megfelelően végezte, Ász.
- Köszönettel, uram. - Ász meglepődött maga is, amikor ezt hallotta. Senkit uramnak nem
szólított életében.
- A fáradozásáért - mondta Mr. Gaunt, és odanyújtott neki egy barna borítékot. Ász megnyomkodta,
és szemcsés port tapintott benne. - Ha jól tudom, kutatásra készül már az éjjel. Hát ez
lendít az igyekezetén.
Ász meg csak meredt maga elé. - Hű, a szentségit! Akkurva szentségit! A könyvet meg a
térképet az én kocsimban felejtettem! Ott maradt Bostonban! Isten rakja bele! - S az öklével verte a
combját tehetetlenül.
- Szerintem nem - mosolygott Mr. Gaunt. - Szerintem a Tuckerban lesz az.
- Nem, mert én...
- Nem nézné meg inkább?
Ász megnézte, és persze ott találta a műszertábla fölött. Gerince nekinyomódott a Tucker
védett találmányának, a kibillenthető szélvédőnek. Új-Anglia elásott kincsei. Kikapta, és ujjával végigpörgette
a lapokat. A térkép is benne. Bamba hálával meredt Mr. Gauntra.
- Szolgálataira nem lesz szükségem holnap estig - mondta Mr. Gaunt. - Azt ajánlanám, a
napvilág idejét töltse Mechanic Fallsban, s holnap ilyenkor újra látjuk egymást. Nyilván nagyot
aludna, hiszen még éjszaka sok a tennivalója.
Ász meggondolta, hány kereszt van a térképén, és bólintott. - Azt ajánlanám továbbá, hogy
Pangborn seriff társaságát kerülje a következő egy-két napon. Azután már nemigen lesz szükséges.
- Fogait ragadozó módjára vicsorította ki. - A hét végére megváltozik itt sok minden. Ami a város
polgárainak drága volt mindeddig, az nem lesz drága addigra. Nem gondolja, Ász?
- Ahogy parancsolni tetszetik - felelte Ász. Zsibbadtság költözött a tagjaiba megint, de nem
is bánta. - Hanem azt nem tudom, én mivel járok az éjjel.
- Intézkedtem - nyugtatta meg Mr. Gaunt. - A bolt előtt talál egy kocsit, az indítókulcs benne.
A cég kocsija, hogy úgy mondjam. Sajnos, Chevrolet csak... Nincs rajta semmi szembeszökő...
Fontos, hogy elviszi, ahova kell, feltűnés nélkül. A tv vágókocsija persze majd jobban tetszik, de...
- Vágókocsija? Miféle vágókocsija?
Mr. Gaunt nem méltatta válaszra. - A Chevrolet tökéletesen megfelel céljainak, és ez a fontos.
Csak radarzavarót ne építsen bele. Arra nem jó.
- 180 -