STEPHEN KING

KEDDEN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN
CSAK BEJELENTÉSRE
Ilyen kisvárosi boltot a kurva isten nem látott! Bejelentésre! Mr. Gaunt üzletpolitikája szöget
ütött Alan fejébe.
- Alan? - pillantott rá Polly félénken. - Dühösnek látszol.
- Dühösnek? Mi a ménkűért volnék dühös? Még el sem juthattam odáig. Inkább azt hiszem...
- Fölnyerített, megrázta a fejét, s újra belefogott. - Todd úgy mondta: „el-péked-tem”. Kuruzslás?
Az mintha nem a te formád volna Polly.
Polly ajka cérnára vált, és Alan fenyegetést olvasott a szeméből. - Én nem dobálóznék ezzel
a szóval. Kuruzslás, amit imakerékről meg effélékről olvashatsz hirdetésekben. Semmiképpen nem
az, ami használ.
Alan szóra nyitotta a száját. Maga sem tudta, mit mondott volna - csakhogy Polly szóhoz
sem engedte jutni.
- Ide nézz. - S a szélvédőn beáradó napfényben megemelte mindkét kezét, majd egyenletesen
ökölbe szorította és kinyitotta néhányszor.
- Igaz. Nem jó szó. Én csak...
- Egy csöppet nem jó.
- Hát ne haragudj.
Polly feléje fordult, abból az ülésből, ahol Annie-t látta annyiszor... családi kocsijukban...
Hogyhogy ezt a tragacsot még őrizgetem? Meg vagyok én veszve?
Polly gyengéden rátette a kezét Alan kezére. - Ez sem lesz így jó. Soha nem veszekszünk,
miért most kezdjük? Hűséges társam temettük. Most még a fiúmmal is összerúgjam a port?
Alan képén vigyorgás terült szét. - Mid vagyok neked? Fiúd?
- Nem bánom, a barátom. Máskor majd megválogatom a szavaimat.
Alan magához vonta, és elcsodálkozott, hogy egy kis szóváltás mennyit használhat az érzelmeknek.
Polly jobban van, nem rosszabbul, ez a fontos. - Hordj le, bogaram. Aminek akarsz,
bátran. Szeretlek úgyis.
- És nem veszekszünk úgyse.
Alan rábólintott. - Úgyse.
- Mert szeretlek én is, Alan.
Alan arcon csókolta, aztán levette kezét a válláról. - Hadd látom az atkádat, amit kaptál tőle.
- Nem atka az, te. Azka. És nem kaptam meg, csak próbaképpen. Azért állunk most itt, hogy
megvegyem. Hiszen elmondtam, nem? Remélem, a csillagos eget nem számolja föl érte.
Alan odapillantott az ajtón lógó táblára, és eltűnődött. Bizony a csillagos eget számolja föl
éppen, bogaram.
S nem örült egy csöppet. Szemét alig vehette le Polly kezéről a szertartás során. Milyen zavartalanul
nyitja a táskáját, szedi ki a papír zsebkendőt, aztán az ujja hegyével csappantja megint,
nem kell a hüvelykujját segítségül hívnia, hogy a fájdalmat elkerülje. Látta egyszóval, hogy a keze
nagyot javult - de a bűvös ereklye históriája ingerelte. Csalástól bűzlik. Messziről.
KEDDEN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN
CSAK BEJELENTÉSRE
Hát nem. Amióta Maine államba került, nem látott bejelentésre nyitó üzletet, legföljebb
Maurice francia éttermét. De beugorhat oda is az ember, és tíz esetből kilencben kap asztalt... talán
csak nyáron nem, amikor az idegenek rajzanak.
CSAK BEJELENTÉSRE
Másrészt a szeme sarkából figyelte ő, hogy van itt forgalom héthosszat. Ha nem is tódulnak
a vevők, Mr. Gaunt nyilván nem veszít az üzletpolitikáján, akár szokatlan, akár nem. Betérnek hozzá
kettesével-hármasával is néha, de az egy szál érdeklődő gyakoribb... Ahogy az elmúlt hétre visz-
- 201 -