Tanulmányok Pápa város történetéből

A kálvinizmus legfontosabb magyarországi központjaiban a helyi hagyomány egybehangzóan
az 1530-as évekre - Pápán és Sárospatakon 1531-re, Debrecenben 1538-ra - teszi az akkor
még persze nem helvét, hanem ágostai (lutheri) irányt követő hitújítás jelentkezését
(recepcióját). Ezt - paradox módon - mindhárom helyen az iskola megreformálásához szokás
kötni, annak szemléletváltásával igazolni. Míg azonban a debreceni és sárospataki hagyomány
szembeszökően ingatag alapokon „nyugszik, 280 addig a pápai, úgy tűnik, felettébb közel áll a
valósághoz. Elsősorban persze nem azért, mert a pápai kollégium 1585-ben keletkezett (de
csak 1724. évi, átdolgozott változatban ismeretes) első törvényeiben azt olvassuk, hogy a
diákok „54 éven át minden írott törvény nélkül voltak”, s még kevésbé azért, mert két,
„Scolae reformatae Papensis” feliratú kis harang ezt az évszámot viseli. 281 Főként azért, mert
az itteni káplán és iskolamester, Gizdavics Péter 1534-ben egyértelmű hitvallást tett a
reformáció mellett. Egyik, Nádasdy Tamáshoz intézett levelében - amely éppen a főúrnak az
újtestamentum-fordító Sylvester Jánossal való találkozását készítette elő (1534. május 3-án) -
hivalkodóan veti oda tisztségei mellé, „de nem pápista”. 282 Többi levele is az „evangéliumi
igazság” terjesztése iránti heves, sőt türelmetlen elkötelezettségéről vall. 283 Éppen nem lenne
meglepő, ha kiderülne, hogy ő volt az a név nélkül említett pápai rektor, aki 1543 nagyszombatján
váratlanul felbukkant Győrött, s prédikációban a szentek tisztelete, a papi tisztségek és
méltóságok ellen uszított, s akit a káptalani számadáskönyv nemes egyszerűséggel „Luther
Márton”-nak titulál. 284
Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy Pápa a legelsők közé tartozott a magyar városok közül,
ahol a lutheri hitújítás a Nyugat-Dunántúlon - sőt esetleg az egész országban - megvetette a
lábát. 285 Az igencsak radikálisnak tűnő Gizdavics - aki aligha 1534-ben kezdett megismerkedni
a wittenbergi tanokkal - nyilván csakis úgy maradhatott meg tisztségeiben, ha plébánosa
is vele azonos elveket vallott. Ez a következtetés egybevág azzal a hagyománnyal, hogy Pápán
és környékén egy bizonyos Bálint pap kezdte terjeszteni a reformációt - könnyen meglehet, ő
volt Gizdavics plébánosa -, aki, miután úgymond Török Bálint oda átvitte magával, jelentős
szerepet játszott Debrecen hitváltásának korai szakaszában. 286
Bár meg kell jegyeznünk, hogy Török Bálint és felesége, Pemflinger Kata közel sem kötelezte
el magát oly egyértelműen a hitújítás mellett, miként azt a szakirodalom gyakran állítja, 287 az
a tény, hogy Pápának 1528-tól fogva sorozatosan az új tanokhoz húzó földesurai voltak, eleve
megpecsételte az itteni ferencesek sorsát. Az apjánál kevésbé toleráns Török Ferenc
földesurasága és főkapitánysága idején az úr és a katonaság állandóan zaklatták, és mindent
kieszeltek, hogy futamodásra kényszerítsék őket. 1556-ban, várerődítési munkálatok ürügyén,
elhordták a kolostor tetejét, 1557-ben, éppen Szent Ferenc napján, Török ferences csuhába
öltöztetett, de szamárfülekkel eléktelenített udvari bolondja zavarta meg a misét. Hiába intette
és fenyegette az uralkodó a főkapitányt, hiába folyósított rendszeres pénzadományt a szorult
helyzetben lévő franciskánusok számára, a szerzetesek 1560-ban hosszú időre végleg
elhagyták Pápát, amelynek plébániatemploma és iskolája ekkor már évtizedek óta a
lutheránusok kezén volt. 288
Ettől fogva egészen az 1630-as évek elejéig, Csáky László zálogos földesuraságáig vallási
ügyekben - úgy tűnik - példás egyetértésben élt egymással földesúr, katonaság és polgárság
Pápa falai között, s így sem a papság, sem a helyi iskola nem szenvedett hiányt anyagiakban
sem. (Természetesen itt is szokásban volt, hogy a végrendelkezők, szinte kötelességszerűen,
hagytak valamit az egyházra, a lelkészre, az ispotályra, az iskolára és a diákokra.) 289 Az itteni
egyház életének részleteit egyes időszakokban a szó szoros értelmében mindennapos szinten
ismerjük, 290 s úgy tűnik, ide vonatkozó ismereteink bővítésére is van még lehetőség. 291 E
részletekbe még ízelítőül sem bonyolódhatunk bele, az irántuk érdeklődőket Thury Etele és
100