Tanulmányok Pápa város történetéből

Sajnos, épp a legrégibb pápai malomról, az Ottó ispán által a zselicszentjakabi monostornak
adottról nem tudunk később semmit. Az apátság vagy elvesztette, vagy eladta a monostortól
oly távoli malmot. A pápai és Pápa melletti malmok helye különben 16 esetben ma is
meghatározható. 162 Bár a szorosan vett Pápa területére csak négy középkori malomra van
adatunk, 163 ezekkel együtt nyugaton Újfalunál kezdve és délen Igarnál végezve a Tapolcán 17
középkori malmot lehet kimutatni. 164 Ez azt is jelenti, hogy mivel magán Pápán is bizonyára
több malom állt négynél, jóval több malommal számolhatunk. Ennyi malom egymás mellett
óhatatlanul viszályokra vezethetett, hiszen - amennyiben rosszul építették - csökkenthette
szomszédja malmának vízhozamát, s így gazdája bevételeit. A szomszédos malmok között
ezért gyakran keletkeztek perek. 165 Egy ilyen viszonylag szűk területen ez szabályozást
igényelt. Igaz, csak 1572-ben van csak szó a pápai molnárok mesteréről, akit másként -
magyarul - vízmesternek neveznek, és aki akkor tizenhat molnárral közösen intézkedik egy
malomeladási ügyben. Ebben az oklevélben céhüket is említik. 166 Ezzel nem akarjuk azt
állítani, hogy a molnár céh is középkori eredetű, de valamilyen szervezetre és főleg
vízmesterre bizonyára már korábban is szükség volt.
A kézművesség tehát az átlag mezővárosinál talán jobban lehetett képviselve, és a malmai
révén elég speciális munkákra (pl. kallózás) is lehetőség nyílott. Adat van olyan egyáltalán
nem mezővárosi, hanem városi iparra is, mint az ötvösség. Egy 1520-as oklevélben egy pápai
ötvös szerepel. 167
A kézművesség mellett a városiasodás nem lehet meg kereskedelem nélkül. A középkorban a
hetipiacok és az évi vagy országos vásárok (régi magyar nevükön sokadalmak) tartásához
királyi engedély kellett. Erre több okból volt szükség. A magyar szokásjog nem engedte
ugyanis, hogy ugyanazon napon egy bizonyos távolságon belül (ez általában két mérföldes,
azaz kb. 16-17 km sugarú kört jelentett) egy másik piacot vagy vásárt tartsanak. A király
továbbá a vásár engedélyezésével védelmébe vette a vásárra menőket, akiknek megtámadását
tehát meg kellett torolni. Végül a hetipiacoknak a középkorban bizonyos igazgatási szerepe is
volt. Itt hirdették ki a fontosabb intézkedéseket, és főként az ún. három vásáros kikiáltások
esetében a bírósági idézésre több alkalommal sem megjelenteket a lakóhelyükhöz legközelebb
eső három piachelyen három egymást követő piaci napon „kiáltották ki”, azaz közölték,
hogyha a következő határnapon sem jelenik meg a bíróságon, távollétében is ítéletet
hoznak. 168
Pápa - mint láttuk - szombati hetipiacjoggal rendelkezett. 1409-ben noszlopi nemeseket
először csütörtökön Apácavásárhely (ma Somlóvásárhely) mezővárosban, utána szombaton
Pápa mezővárosban, majd csütörtökön Lövöld faluban (ma Városlőd) kiáltották ki a hetipiaci
napon. 169 Nagyobb, jelentős városokban általában nemcsak a város piaci napján, de máskor
sem tartottak a két mérföldes piaci gyűrűn belül piacokat. Pápánál is valami hasonlót találunk.
A „vásárhely” típusú helynevet viselő Szerdahely is kívül esett a gyűrűn. Szerdahely szerdai
piaci jogát - talán a falu pusztulása miatt? - Lovászpatona örökölte. 170 Mind Lovászpatona,
mind a többi, Pápa körüli hetipiacos hely a kétmérföldes piaci kör határához közel feküdt.
Ezek a következők voltak: Ganna (szerdai piaci nap), 171 Dabrony (keddi piaci nap), 172 Szalók
(egyetlen említés), 173 Marcaltő (keddi piaci nap). 174 Pápa tehát egy viszonylag nagy terület
egyetlen piaca volt, ami sokat javított a város gazdasági helyzetén, hiszen az állandó piaci
forgalom mégiscsak a hetipiacokon zajlott le.
Az országos (évi) vásárok, a sokadalmak a távolsági kereskedelem áruit hozták a helyszínre.
Az okleveles anyag hiányos fennmaradása miatt csupán egyetlen adatunk van a pápai
sokadalmakról, bár feltehetően többet tartottak. 1497-ben ugyanis két székesfehérvári polgár
két sóval rakott és tizenhat ökör által vontatott szekérrel ment Gyertyaszentelő Boldog-
58