Tanulmányok Pápa város történetéből

A fejlett uradalmi adminisztráció, ha sértette is a város érdekeit, mindenképpen jó hatással
volt annak ügyintézésére. A városi elöljáróság tagjaiban az erősödő gyámkodás következtében
tudatosult az írásbeli ügyintézés jelentősége. Szemükben eddig csak az 1640 óta vezetett
tanácsülési jegyzőkönyvek, privilégiumok, perek, egyéb „titkos” iratok bírtak jelentőséggel. A
18. század második felétől azonban a többi iratfajta, s az általuk hordozott információ értéke
is megnőtt. Ezidőtájt kezdték vezetni a többi protokollumot. Így a körrendeletekről (1761), az
öreghántai szőlőhegyről (1765), az árverésekről (1777), a polgárjogot nyert személyekről
(1780), a bevallásokról (1783) és iratfogalmazványokról (1783), valamint a városi tisztségviselők
fizetéséről (1793). 84
A fejlettebb írásbeli adminisztráció nem csupán a város érdeke volt. Ezért a különféle
nyilvántartások bevezetése mögött több esetben úriszéki végzést, más esetben (pl. körrendeletek
jegyzőkönyve, számadásminták) helytartótanácsi rendeletet és vármegyei végzést kell
feltételeznünk. 85
A községi-mezővárosi számadásokat a megyei számvevőszék (ún. censuralis szék) is
rendszeresen megvizsgálta, s észrevételeket tett, ha hibát talált.
A 18. század utolsó harmadára a fejlettebb városi adminisztráció a helyi, uradalmi és
központi-államhatalmi érdek találkozásából született meg.
A Belsőváros a 18. században - csekély bevételei és nagy terhei miatt - csak kis létszámú
alkalmazottat tartott. Ezek közé tartozott az évi szerződéssel felfogadott elemi iskolai tanító, 2
éjjeliőr (bakter), 1 hajdú, 1 dobos, továbbá a meghatározott időre felfogadott kukoricapásztorok,
az alkalmilag fizetett napszámosok. 86
A városi közpénztár bevételei elenyésztek a kiadások mellett. Az 1760-as években a piaci
jövedelmekből 50-60 forint jött be, amely a városháza és a hajdúk költségeit fedezte. A
malom jövedelméből fizették a plébánost, a tanítót, a harangozót. A többi tisztségviselőt és
alkalmazottat az egyéb bevételekből (városi domestica, a városi kocsis fuvarbérei, büntetéspénzek,
árendák stb.) fizették vagy jutalmazták. Ekkoriban az egyes polgárokra a következő
terhek nehezedtek: 87
1. Az uradalmi census: 5-15 forint között
2. A hadiadó: 30 krajcár - 5 forint között
3. Vármegyei háziadó: a hadiadónál kisebb
4. Városi háziadó: 1 forint alatt
Emellett viselniük kellett a katonaállítás terheit, a katonaság szállításának, beszállásolásának,
ellátásának költségeit, melyet utólag beszámíthattak a hadiadóba. Gondoskodniuk kellett a
hivatalos ügyben eljáró vármegyei tisztviselők fuvarozásáról és ellátásáról; a kiadásokat
szintén csak utólag lehetett beszámítani a háziadóba. Ha gyermekeiket a város egyetlen elemi
iskolájában taníttatni akarták, az évi tandíjat szintén készpénzben kellett kifizetniük, akárcsak
a plébános fizetésének rájuk eső részét.
A hadiadó az 1750-1760-as években valóban komoly megterhelést jelentett: 650-700 adózóra
általában 2000-2300 forint esett évente.
190