Tanulmányok Pápa város történetéből

léssel! A szennyvizeket is föld alatti csatornákon képzelte levezetni, vissza a folyó medrébe.
A különös ötlet értékét számunkra kora adja meg, a kérdés szakszerű megoldása négy
évtizeddel később történt. 76
Az önkényuralmi rendszer bomlását az 1859. évi itáliai háború gyorsította fel. A háború
véráldozata és anyagi terhei kikezdték a Habsburg Birodalmat, mely azután területveszteséggel,
az olasz tartományok elvesztésével került ki a háborúból. Még súlyosabb volt számára
az erkölcsi vereség; az elnyomott népek szabadságvágya új lángra gyúlt.
A távoli háború hatása Pápán is érződött. Már május közepén megindult az önkéntesek
toborzása itt is. A város, eladósodottsága ellenére a főtéren egy fabódét építtetett, a
toborzáshoz 10 akó bort vásárolt, és fizette a zenészeket! 77 Június 30-án hódolati feliratot
idézett a város az uralkodóhoz, melyre őfelsége szintén írásban válaszolt. „Legmagasabb
kézirata” megérkezéséről a szolgabírói hivatal útján október 12-én értesültek a városatyák. 78
Július 20-án már a sebesült katonák elhelyezéséről és ápolásáról kellett tárgyalniuk. „A
felhívás szenvedő embertársaink iránti részvéttel s hazafiúi buzgalommal fogadtatott - írja a
jegyzőkönyv -, s elhatároztatott, miképp Pápa városa igenis a járás minden községeiből való s
ideszállítható sebes katonákat (...) gondos ápolás végett teljes készséggel elfogad, s ezek
számára helyiségül az egyik községi katonai laktanyát felszerelendi.” 79 A nagy szükségben
még a szabadságharc alatti katonakórház számára annakidején adakozásból gyűjtött felszerelési
tárgyak felkutatását is elhatározták, nem tudni, milyen sikerrel. 80
Évtizednyi dermedtség után megélénkült a közélet. Az ország Kazinczy Ferenc születése 100.
évfordulójának megünneplésére készült. 1859. október 27-én Pápán is volt ünnepi
megemlékezés, a református főiskola és ifjúsága rendezte, ez alkalomból emlékkönyvet is
kiadtak. 81 Széchenyi 1860. április 8-i tragikus halála után április 26-án gyászmisét tartottak,
amelyen ott volt a bencés gimnázium tanári kara és tanulóifjúsága. A református kollégium is
gyászünnepséget rendezett. 82
Nyílt demonstráció volt a bencések zászlóavató ünnepsége 1860. június 3-án, mivel zászlóanyának
az 1858 januárja óta 83 Dákán élő özvegy Batthyánynét kérték fel. Így emlékezik
vissza több, mint hat évtizeddel utóbb az eseményre a korabeli résztvevő: 84 „Hetven
esztendővel megfiatalodtam, visszagondolva (1856-ra és) 1860-ra, amelynek záró vagy
zászlószentelési ünnepélyén szavaltam özv. gr. Batthyány Lajosné jelenlétében Mindszenty
Gedeonnak költeményét:
Ki kell göngyölni azt a zászlót!
Hadd lengjen nyíltan, szabadon!
Hadd lássa meg minden ember,
Fönn, lenn és minden oldalon!”
Teleki László 1861 januárjában az uralkodó kegyelméből hazaérkezett. Első jelentős útja a
mártír miniszterelnök özvegyéhez vezetett, Dákára. Teleki ittléte nem maradhatott titokban, a
két nagy név kivételes tettre sarkallta a pápaiakat. 1861. február 28-án gyalogmenetben vonult
Dákáig sok száz ember, és szónoklatok sora köszöntötte Telekit. A fáklyás tisztelgésen
társadalmi és felekezeti különbség nélkül vett részt a tömeg. 85
Az 1860-1861-es kiegyezési kísérlet korából az utókor rendelkezésére áll egy pápai szemtanú
írásos emlékezése. Voyta Adolf önéletírásában 86 ekképp érzékelteti a kor hangulatát: „Amikor
már kifelé állt Ausztria dolga, egyszerre az egész országban magyarban jártak férfiak,
asszonyok és gyerekek. Mindenki bizton várta Garibaldi segítségét. Ekkor azonban a bécsiek
fejükhöz kaptak, és csakhamar egy manifesztum jelent meg, mely szerint Ferenc József a
magyarokkal ki akar békülni(...). Elrendelte a vármegyén és a városban az 1848-as törvény
225