Tanulmányok Pápa város történetéből

Ezokáért a római császár 14. Júlii pápát megszállá; Scarczenburg [Adolf Schwarzenberg győri
főkapitány] vala az had előtt, török benne nem vala, csak a bolonok és francúzok. Erősen
vívák, lövék, az tó vizét is elvövék alula, de semmit nem árthatnak vala nekik, gyakorta
kiütöttek és sokat megöltek az németekben az sáncban, Svarcenburgot is homlokban lövék, ki
ugyanott meghala. Eleség ezeknek az francúzoknak nem vala Pápában, és éhség miatt
kénszeríttetének belőle kimenni. Éjjel azért, 9. Aug., kiszökének belőle, kit ezekben vövék az
táborbeliek, sokat levágának bennek, el is fogának, el is szaladának a törökhez; azkit
megfogának, rút halállal ölék meg őköt. Az magyar rabokban ott benn hagytak volt, azok
megszabadulának. Az kik elszaladtak, vagy 400, azok az töröktől vettek fizetést föl.” 44
(A török zsoldba állt franciák aztán részt vettek Kanizsa 1600. évi ostromában, Székesfehérvár
1601. évi és Buda 1602. évi védelmében; ők foglalták el a török számára Bolondvárat.
Egy részük időhaladtával visszatért Franciaországba, volt azonban olyan is, aki - áttérve a
muszlim vallásra - „törökké” lett. Az utóbbiak egyike időlegesen a szendrői [Smederevo,
Szerbia] szandzsákbég tisztét is elnyerte.) 45
A szétszórodott pápaiak hazatelepülése még a töröktől való visszavétel évében megkezdődött.
46 A zsoldoslázadás által megakasztott újjáépítés persze hosszabb időt vett igénybe. A
templom helyreállítása még 1610-ben is folyt, 47 a városi tanács azonban 1612-ben lényegében
befejezettnek tekintette az újjáépítés munkáját. Podári István főbíró május 16-án e szavakkal
invitálta lelkésznek a kiszemelt komáromi tanítót: „Mivelhogy a mi városunknak régi szokása
szerint, míglen az Isten boldogabb állapotban tartotta és annyi sok romlás és veszedelem alá
nem vetette volt, kiben ez elmúlt időkben forgott, mindenkor közöttünk két praedikátor lakott,
úgymint ilyen nagy gyülekezetben, holott egynek fölötte sok és elviselhetetlen fáradsága
vagyon. Immár holott isten őszentfelsége annyi nyomorúságokból megszabadított és gyülekezetünket
megszaporította, kinek igazgatására egy embert elégtelennek lenni állítnak...” 48
Noha a 17. századi Habsburg-ellenes rendi küzdelmek át-átcsaptak az Északnyugat-Dunátúlra
is, Pápa ezekben az összecsapásokban nem játszott komolyabb szerepet. A várossal
foglalkozó szakirodalom egyik makacsul öröklődő tévedése az, hogy a pápaiak 1605-ben
Bocskai oldalára álltak volna. 49 Valójában a Török István főkapitány vezette őrség nemcsak
kitartott a császár oldalán, hanem ellencsapásokra is vállalkozott. Április 14-én pápai gyalogosok
vették vissza Nagyvázsonyt a környékbeli nagybirtokosok megnyerésére Bocskai által
hitlevelekkel felszerelve ideküldött Horváth Tamás embereitől, akik néhány nappal korábban
magukat éppen pápainak kiadva tévesztették meg az ottani őrséget, és jutottak be a várba. Az
itt meglehetős sikerrel működött Némethy Gergely hajdúkapitány csupán álmodozott Pápa
elfoglalásáról, de megtámadni nem merte. 50 Ezzel szemben - Tatával, Várpalotával és
Veszprémmel együtt, amelyekkel sorsa gyakorta azonosan alakult - 1620 őszén időlegesen
Pápa helyőrsége is felesküdött Bethlen Gábor erdélyi fejedelemre és választott magyar
királyra, amikor annak Haller György és Fekete Péter hajdúkapitány vezette hadoszlopa elérte
ezt a térséget. 51
Bár a fejedelem még 1628-ban is szeretettel emlékezett a pápaiak hűségére - Pápa
képviseltette magát Bethlen 1619. évi pozsonyi és 1620. évi besztercebányai országgyűlésén 52
-, ez az esemény csupán következmények nélküli, futó epizód volt a város életében.
A Pápát közvetlenül sújtó, jelentősebb hadieseményekben ezután hosszú szünet következett,
egészen a magyarországi török uralom végnapjáig. E szünetet csupán csak látszatra törték meg
az 1663. és 1683. évi események.
81